Múlt héten ellátogattunk a Zoltán és Diana tóra, régóta várt kiruccanás volt ez nekünk. Amellett, hogy ismert csodálatos ragadozó és békéshal állománya egy festői szépségű helyről van szó, ahol egyaránt csodálhatjuk közelről kölönböző állatok hétköznapjait, legyen az láma, mufflon, vaddisznó, ló vagy akár a racka juh.. 🙂 Érdekességként még megemlíthetjük a tó mellett található állandó filmforgatási díszletet, ami egy várfalak mögé bújtatott falut imitál.. De térjünk is vissza a horgász vonalra, elsődleges információink szerint a halőrháztól visszafele haladva folyamatosan érdemes keresni a süllőt, csukát, harcsát, amiből igen szép egyedek lakják a tavat.. reményekkel teli el is indultunk, nálam volt szeretett W4 Ultrastick 10-40 grammos botom, drótelőkével ellátva, csukára élesítve és az abszolút kedvenc W3 Dropshot 4-21 grammos botom a süllőkre hangolva… Nem is kellett sokat mennünk, mikor elérkeztünk egy kis szigethez, tele bedőlt fával, ahol azonnal a süllőket kezdtem el kutatni.. épp egy bedőlt fa tövében játszottam kedvenc csalimmal, egy 9 cm-es Pearl színű Hypoteezzel, amikor egy éles koppintás jelezte, hogy jó helyen járok.. 🙂 éreztem egy nagy gödröt a fa tövében és 0,08-as Nanofil zsinórral nem mertem megkockáztatni egy esetleges harcsa közelharcot, így hagytam is. A szigetről már látszott, hogy nincsen messze a gát és bizony a gátak környékén mindig akad süllő, így fogtam a cuccom és párommal együtt egyenesen odasiettem. Beálltam a gát oldalára és rögtön első dobásra megtaláltam a külső kövezést. Ahogy kopogott rajta a csalim, hírtelen bumm, ott a süllő! 🙂 Már raktam is félre a csukás botomat.. 😀

Jött még két hasonló forma süllő, aztán felmentem magára a gátra és onnan próbáltam megkeresni a belső kövezést. Innentől beindult a buli, egymást követték a szebbnél szebb halak, köztük ez a 3 kg körüli sárkány is. 🙂

Nem sokkal ez után a szép süllő után, feltettem egy másik kedvelt csalimat, egy vaskosabb testű Shadteezt és azzal akasztottam valamit, amit sosem láthattam meg, mert felhozni sem bírtam. Amint a kapitális hal megindult egy közeli akadó felé, kicsit feszesebbre vettem a témát, próbáltam visszafordítani, de kipattant belőle a horog. Ah.. én ilyenkor kicsit zabos szoktam lenni, de sebaj, dobáltam tovább ugyan azt a belső kövezést, ami újra elkezdte adni a kisebb süllőket.

Ekkor eszembe jutott, hogy itt bizony szép harcsákat is szoktak fogni, úgyhogy elkezdtem dobálni a medret. Nem is kellett sokat várnom, egy kölyök hari tiszteletét is tette egyből. Ismét átfutott a gondolat, hogy 0,08-as Nanoval ez nem a legjobb ötlet, így hagytam is a medret. 🙂

Közben Attilának is ment a szekér, gyönyörű halakat fogott, nagyon jól érztük magunkat, nem sokat pihent a szák.. 🙂
Lassan elérkezett a nap vége, kiültem még egy utolsó csalicserére a gát szélére. Teljes elmélyedéssel fűzöm az offsetre a gumit, amikor folyamatos, furcsa neszre lettem figyelmes. Ahogy felnéztem, a következő látvány fogadott.

Szóval ilyen szépséges és csodálatos hely ez a Zoltán és Diana tó, ahova a közeljövőben még biztosan visszalátogatunk.