Lurefans X70 - a Nagytestvér
Sziasztok! Sajnos az elmúlt évem nem úgy sikerült ahogy azt elterveztem. Olyan magánéleti események történtek amik miatt háttérbe szorult a horgászat, mindemellett munkából sem volt hiány. Kissé eltűntem a köztudatból. Ez részben tudatos döntés volt, részben az élet hozta így. Az idei évben törekszem visszaállítani az egyensúlyt, hogy mindenre kellő idő és energia jusson.
Mivel kevesebb időm volt, ezért a rendelkezésre álló szabad órákat szerettem volna minél eseménydúsabban eltölteni. Ebben volt hű társam a Lurefans X70. Korábban már volt egy írásom az X50-X55-X60 trióról, de a “nagytesó” idáig nem kapta meg a méltó rivaldafényt. Pedig igencsak rászolgált…
Egy viszonylag nagyméretű blade-t ismerhetünk meg az X70 személyében. Hét centis hossza mellé 19.5g társul. Ez első ránézésre kissé soknak tűnik, én is így voltam vele. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen pecában fogom eredményesen használni. A legtöbb pergetőhorgász (köztük én is) alapvetően a kisebb pengéket részesíti előnyben, mert azok illenek a mostanában leginkább elterjedt finom módszerekhez/felszerelésekhez. Kétség nem fér hozzá, hogy az X70-hez az átlagos pergető kombóknál erősebb felszerelésre van szükség. Jómagam leginkább egy 20-60 grammos, fast akciós bottal szoktam csatába küldeni. Amint egy hozzá illő szettel elkezdjük használni, és ráérzünk a használatára, egy igazi fegyverré válik a kezünkben. Hogy mire ajánlanám? Mindenre IS! 🙂
Nézzük meg halfajonkénti időszakos bontásban is.
Balin: az X70 súlyából adódik, hogy ezt nehezebb a vízoszlop legfelső rétegében vezetni. Nem lehetetlen, de eléggé orsó gyilkos mutatvány. Én alapvetően akkor használom amikor tudom, hogy a pályán aktuálisan vannak balinok, viszont nem a felszín közelében táplálkoznak. Ilyenkor sokszor lehet csipegetni a küszök alatt járőröző fenekeszegek közül. Ebben az esetben véleményem szerint sokszor előny, hogy az X70 a méretéből adódóan nagyobb rezgést ad le, mint a megszokott csalik. Szintén ilyen szituáció, amikor ősszel/télen az összeállt keszegek közvetlen közelében keressük az őnöket. A Dunán és a Tiszán is megfigyelhető ez a jelenség, hogy a mélyebb,lassabb részeken összeállt keszegek közt ólálkodnak a balinok is. Ilyenkor kifejezetten előnyös a csali nagyobb súlya, mert hamar le tudjuk engedni a kívánt mélységbe. Érdemes első körben leengedni fenékre a csalinkat, és onnan indítani a bevontatást. Ha itt nem érkezik kapás, akkor a következő dobásnál már kissé feljebbről indítsuk. Ha megvan a kellő mélység, onnantól bizton számíthatunk a kapásokra. Nem elhanyagolható a dobástáv sem a balin horgászatánál. Az X70-el hatalmasakat lehet dobni, így rövid idő alatt nagy területeket lehet atfésülni vele. Keszegraj közelében működhet a folyamatos lassú bevontatás, valamint a visszaejtett majd megindított, “fűrészfogas” vezetés is. Érdekes volt amikor nyáron egy ismert balinos helyen Édesapámmal és egy barátommal kapásig nem jutottunk kisebb bladekkel,wobblerekkel. Minden mindegy alapon váltottunk az X70-re. A felszín alatt 1-1.5 méterrel indítottuk meg a csalikat. A váltás után pillanatok alatt feléledt a süket víz. Egymás utáni akciók es dupla fárasztások követték egymást. Itt is annak élvezhettük az előnyét, hogy az erősen terhelt vizen meghúztuk a váratlant.
Favorit színeim balinra: 8,10,14
Süllő: Tavasszal és nyáron akkor szoktam alkalmazni ezekre a halakra az X70-et, amikor a gumizás nem vezet eredményre. Általában csökkenő légnyomásnál, amikor az aktivitásuk a nullával egyenlő, akkor veszem elő a bladet. Az ilyen típusú csalik az agresszív rezonanciájukkal képesek kimozdítani a halat. Legtöbbször ilyenkor a süllők az állukkal ütnek oda, ami jigelésnél sokszor rontott kapást eredményez. Az X70-re kiváló minőségű BKK hármashorgok kerültek, amik állas kapásoknál is rendszerint megakasztják a halat. Ismerőseim és a saját tapasztalatom alapján meg merem kockáztatni, hogy a piacon kapható horgok közül a BKK az egyik legjobb. Strapabíró és elképesztően “ragadós”. Csalivezetés tekintetében felkínálhatjuk hagyományosan jigelve, ilyenkor a súlya miatt gyorsan fog visszahullani. Nyári melegben a süllők szeretik gyors,pattogós vezetést Ha ez nem vezet eredményre, akkor érdemes a beletekerés utáni felső holtponton a lehető legtöbb ideig megtartani. Így egy lágyabb íven,hosszabb idő alatt fog a fenékre érkezni. Nem egyszer volt a sikeres horgászat kulcsa ez a vezetési mód. Nem árt hozzátenni, hogy nem minden vízen lehet vele megfelelően jigelni. Tapasztalataim szerint legalább 2.5-3m víz kell alá, hogy ne legyen túl gyors a visszahullási fázis. Nyilván a visszahullás ideje függ a használt felszereléstől is. Érdemes megpróbálni olyan helyeken is ahol sokan gumiznak, és emiatt a süllők/kövesek óvatosabbá váltak. Ebben a szituációban az újdonság varázsa szép élményekhez segítheti hozzá a horgászt.
Favorit színeim süllőre: 14,66
Feketesügér: Fekára kizárólag tavasszal használom az X70-et. Hazánkban főként bányatavakban van jelentősebb állománya a feketesügérnek. Ezek a tavak a bányászati munkák okán igen meredek törésekkel rendelkeznek. Nem ritkák a 6-8 méteres mélységek. Tavasszal az első felmelegedések után van egy időszak amikor a fekák a törések mentén, félvízen tartózkodnak. Ekkor, ha megtaláljuk milyen mélységben mozognak, nagyon szép fogásokat lehet elcsípni. Saját megfigyelésem szerint ilyenkor könnyebb megfogni a darabosabb, 40cm feletti egyedeket is. A technika a következő: néhány dobással feltérképezzük az adott terület mélységét. Ezután megbecsülve, hogy mikor ér le, még a fenék felett megindítjuk az X70-et. Botunk lassú emelésével elérjük, hogy a blade elkezdjen finoman veretni. Nem szabad gyorsan indítani, mert az legtöbbször megijeszti a sügereket. Amikor a mozdulat végére értünk, 1-2-3 másodpercig hagyjuk süllyedni a csalit. Ha nem érkezett kapás, néhány gyors tekeréssel felszedjük a lazább zsinórt, aztán újra bele emelünk a bottal. A kapás szinte kizárólag a visszahullási fázisban érkezik. Leginkább egy erőteljes koppintás formájában, néha viszont csak egy finom elnehezedés tapasztalható. Mivel az X70 könnyen, messzire dobható, ezáltal dinamikusan lehet nagy távokat átnézni vele. Színek tekintetében azt figyeltem meg, hogy az élénkebb színkódok (ellentétesen az általános vélekedéssel) jobban működnek ennél a pecánál.
Favorit színeim feketesügérre: 6,41,44
Harcsa: Vizeink legnagyobb ragadozójának horogra kerítésében igen elterjedt technika a vertikális wobblerezés. Ezeket javarészt műanyagból készült, megfelelően súlyos wobblerekkel művelik. Ennél a módszernél is segítségünkre lehet az X70, egy ehhez optimalizált “finom” harcsás cuccon. 0.16-os fonottal, és egy 30-80 grammos bottal kiválóan lehet vele harcsázni, akár nagyobb mélységekben is. Ha a felszerelés bírja, akkor a horgok is bírni fogják. A BKK horgok minden téren kompromisszum mentesek. Voltak dunai éjszakák nyáron, amikor a harcsákat vízközt sejtettük. Adott volt egy dunai öböl, ahol nagy mennyiségű fehérhal állt össze. Ezek között vadásztak a harcsák, de nem a felszínen. A wobblert nem ették, ezért megpróbáltam az X70-et. Körülbelül fél óra után érkezett az első kapás, egy jó ötös harcsa képében. A következő egy órában jött az ikertestvére, majd unokaöcsém akasztott még egyet. A következő horgászat alkalmával közel hasonlóan megismétlődött ez, majd utána bevett gyakorlattá vált. Minden ottani peca során sikerült így harcsákat fognunk. Ezzel a példával is azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy rettentően sokoldalú, sok helyzetben bevethető csaliról van szó.
Sokat elárul az X70 fogósságáról, hogy mióta ismerősi körben többeknek a kezébe adtam, azóta ötösével szerzik be maguknak…:-)
