Mélyretörő siker – Abaffy Gyuri írása

Józsi barátom meghívásának eleget téve, a tegnapi felkelő Nap, egy Heves megyei kis tavon talált. Bejelentkezés, -a kötelező helyi pálinka kóstolás- és a napijegy megvétele után, egyből csónakba szálltunk, mert már legalább két napja nem pergettem, és kezdtek kijönni rajtam az elvonási tünetek. Először a nagy kedvencemet -egy jó öreg, szétrágott Vida féle Glavinjarát- tettem fel, ebben a korban a szokás már nagy úr. A harmadik dobásra, erős rávágást éreztem, és a bot perecbe hajlott. A hal első nekifutásra kirohant vagy 15 métert, mondtam is Józsinak, hogy ez nem süllő, hanem valószínű, hogy egy külsős ponty lesz. A hal fajtáját eltaláltam, viszont 4-5 perc fárasztás után felszínre kísért ponty szájában szabályosan akadva ott fityegett, egyik kedvenc süllő csalim. A horgot még a vízben kivettem a hal szájából így fotó csak fárasztás közben készült róla. Mondtam Józsinak, hogy a kikötő és a gát között észrevettem a radaron egy 50 centi mély gödröt, ahol több süllőgyanús halat is láttam, így visszamotoroztunk erre a helyre. Negyed óra dobálás után vendéglátóm akasztott egy kettes körüli sárkányt, mivel a “tyukhal” nem számított bele a versenybe, így -ha bár csak egy hallal, de- elhúzott mellettem. Valamit újítanom kellett, ha utol akartam érni, így gondoltam egy merészet, és -mivel a vízmélység 4 méter körül volt- feltettem egy mélyre törő DUEL Hardcore XX Crank 3+ 7DF wobblert, ami 3-4 méteres mélységben mozog. Tíz perc dobálás után vendéglátóm szólt, hogy álljunk át másik helyre, mert itt nem lesz semmi, de én kötöttem az ebet a karóhoz, mert folyamatos jeleket láttam a radaron. Kitartásomnak pár perc után meglett az eredménye. Az egyik behúzásnál éreztem, hogy a csalim érinti a feneket, ezért hagytam, hogy egy kicsit felússzon. Fél méterre járhatott a fenék felett, amikor hatalmasat vágott rá valami, és elindult vele a zsilip irányába. Egyből éreztem, hogy ez nem süllő, ez valami komolyabb hal lehet. Fárasztás közben beindult a már jól ismert, harcsára jellemző fejcsóválás. Most már nem rohant ki, csak a csónak alatt tekergett, majd lassan komótosan, centiről, centire közeledett a felszín felé, majd megjelent egy márványosan tekerőző izmos test, a horog épphogy a szája szélébe volt akadva. Tudtam, hogy ha letör a mélybe, akkor elvesztem, de a harcsa pont attól harcsa, hogy ha egy kis esélye is van a szabadulásra, azt ki is használja, sajnos ez alól az én harcsám sem volt kivétel, ahogy levegőt ért egyből elindult, mint egy tank, és a wobbler abban a pillanatban ki is pattant a szájából. Igazából nem is bántam, nekem elég volt, hogy láthattam az ellenfelem. 90-100 cm-re, 5-6 kilósra saccoltam, csak azt sajnálom, hogy nem hagyta magát lefényképezni. Így az előny továbbra is a barátomnál maradt. Már csak a fényváltásban bízhattam, ami meg is hozta számomra a szépítést. Mivel egyszer már igazolta fogósságát, továbbra is a mélyre törő DUEL-t erőltettem, aminek meg is lett az eredménye. Egy nagyobb medertörést vallatva, ismét a felúszó wobblerre nyúlt rá valami a mélyből. Na ez már süllő lesz, mondtam csónaktársamnak, és hamarosan egy kettes forma tüskéshátút emeltem a csónakba. Végre! Betli már nem lesz! Naplementés kép azért készült, igaz süllős 😉 . Józsinak volt még egy 25 kiló körüli busája, amit 20 perces fárasztás után tereltünk a csónak mellé, és még a vízben kivettük belőle a horgot, és elengedtük. Szerezzen másnak is “örömet” 😀 A horgászverseny így döntetlennel végződött, pedig ketten összesen fogtunk kb. 37 kiló halat 😀 😀 😀