Ma hajnalban kimentem az aligai mólóra, ahol egy csónakból három srác pergetett. Folyamatosan dobálták a partot, balinra horgásztak. Kérdeztem, hogy fogtak-e már, azt felelték, hogy eddig csak egyet sikerült, pedig itt úszkálnak, de nem esznek. Hamarosan odébb is álltak. Itt is sokat horgásztam Albi bácsival, a mai napig a fülembe csengenek a szavai. “Az aligai balinokat csak akkor tudod megfogni, ha a beeső nap fénye, eléri a vizet, addig dobálhatsz bármit, hidegen hagyja őket.” Így is lett. Ahogy a nap sugarai a fák fölé emelkedtek a balinok-akik eddig csak járőröztek- vadul elkezdtek rabolni. Egy óra alatt 8 darabot sikerült becsapnom, -persze “mindig csak a rablást dobálva, rablás mögé egy méterrel”- ahogy az öreg tanította- ráadásul ugyanazzal a csalival, amivel a három srác kis híján betlizett ugyanott, előttem egy fél órával, csak ők nem ismerték Albi bácsit : Köszönöm a sok titkot, amit megosztottál velem Albi bácsi! Sosem felejtem. Ezek az apró dolgoknak köszönhetem, hogy horgászból, HORGÁSSZÁ váljak. Remélem egyszer én is át tudom majd adni azt a tudást valakinek, amit tőled kaptam
Átadott balintudás – Abaffy Gyuri írása
Elmondok egy tanulságos kis történetet: Húsz évvel ezelőtt, amikor már azt hittem, hogy mindent tudok a balinokról, és nálam jobb horgász nincs is a Föld kerekén, megismertem “Albi bácsit”. Albi bácsi egy szőke hajú, korát meghazudtoló, napbarnított arcú, vidám ember volt. Minden nap, korán reggel megjelent melles csizmában a sóstói strandon, a pergető botját a vállára vette, és besétált a Balatonba, majd 3-4 óra múlva kisétált 3 db (akkor szabályosan eltehető) darabosabb balinnal. Egyszer odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy társulhatnék-e hozzá. Örömmel, jött a válasz. Másnap hajnalban a megbeszélt helyen vártam, tetőtől-talpig melles csizmában. Vállamra vettem a pergető botom, -ahogy tőle láttam- és besétáltunk egymás mellett a Balatonba. A szerelék a hagyományos, -egy balinólom, két műlégy- volt. Én egyből elkezdtem veszettül dobálni a vizet, ahogy eddig is szoktam, ha balinozni megyek. “Mit csinálsz?! Üvöltött rám Albibá. Horgászni jöttünk, vagy nem?! Igen, de majd csak akkor dobálj, ha szólok! Így is lett. Így sétáltunk másfél órát, dobás nélkül. Már pont azon agyaltam, hogy nekem ebből elég, és kimegyek, mert nagyon untam az egészet, amikor egy hatalmas rablást láttam dobás távolságra. Egyből rádobtam. “Mit csinálsz?! Jött a második leb@szás. Rablás volt, rádobtam, mondtam megszeppenve. Mondtam, hogy csak akkor dobjál ha szólok. Úgy éreztem magam, mint egy óvódás, akinek elvették a játékát. Na nézz csak oda! Szólt az öreg, majd a kezembe nyomott egy színházi távcsövet, ami ott lógott a nyakában, de eddig észre sem vettem. Látod ott messze azt a sok ugráló halat? Na azokra vártunk idáig. Belenéztem a távcsőbe, a mi a látványtól majdnem kiesett a kezemből. Amerre néztem, mindenhol balin rablás, szinte forrt a víz a balinoktól. Ez egy olyan százas balincsapat lehet, ezekre vártunk. Gyorsan! Menjünk eléjük! Kiáltottam türelmetlenül. Minek? Majd ide jönnek. A küszöket hajtják a part felé, pot az útjukba esünk, mondta nyugodtan. Úgy lett ahogy mondta. Öt percen belül ott forrt a víz körülöttünk. Ennyi balint én még életemben nem láttam! Én egyből bedobtam a csapat közepébe a balinólmot. Mit csinálsz!!!? Jött a szokásos leb@szás.Már kezdtem hozzászokni. Nem szabad a közepébe dobni, mert szétzavarod a csapatot!! Tied a bal széle, enyém a jobb! Mindig csak rablás mögé dobj, pontosan egy méterrel! Ne mellé, ne elé, hanem mögé, gyorsan húzd, és mindig csak a csapat szélét! Nem ragozom tovább, aznap reggel, ketten közel negyven darab balint fogtunk, életem egyik legemlékezetesebb horgászata volt, amit az elmúlt húsz év alatt nagyon sokszor megismételtünk együtt. Ott aznap többet tanultam meg a balin horgászatáról, mint egész addigi horgász pályafutásom alatt. Utána még sok dolgot tanított az öreg. Úgy ismerte a balinok szokásait, táplálkozásukat, mozgását….. mint senki más. Megtanított türelmesnek lenni, kivárni, figyelni a sirályok mozgását, a víz rezdülését. Arra, higy akkor is meglássam a balinokat, amikor “nincsenek is ott”.
