Mint a cukrot… Lurefans CC50F 1

2007-ben indult világhódító útjára a Lurefans cég első és máig meglévő, egyedi formavilágú crankbait csalija, a Cunning Cub (ravasz kölyök), vagy ahogy világszerte és persze nálunk is leginkább ismerik, a CC család legelső 60 mm-es tagja. Mára ez a mérnökök által megálmodott test szinte a márka fő védjegyévé nőtte ki magát. Családot említettem az imént, így nyilvánvaló, hogy több tagból áll ez a híres – vagy ha a ragadozók szempontjából nézzük, akkor teljes joggal nevezhető inkább hírhedtnek – „fahal” kompánia. Jelenleg 3 méretben lelhető fel a horgászboltok polcain: 50S, 50F, 60S, 60SS és 70F változatokban.

A sokoldalú felhasználási módja, az elképesztő színkombinációk megléte és hihetetlen ár-érték aránynak köszönhetően hamar belopta magát a horgászok szívébe. Univerzális csaliként tartják számon mindenütt a teljes famíliát, ennek tükrében természetesen az itthoni ragadozó halfauna majdnem minden tagja elcsábul arra a bizonyos „fenékrázásra”, amit ezek a csalik képesek produkálni. Órákig lehetne boncolgatni a típusonként, vízterületenként és persze a megfogni kívánt halfajok szempontjából is ezt a témát.

Az emészthetőség kedvéért én azonban most kizárólag a CC50F-hez fűződő tapasztalataimat osztanám most meg veletek, azon belül is a kispatakos domolykó horgászatra kihegyezve mindezt.

Mint a cukrot… Lurefans CC50F 2

A csaliforma és méret, mint ahogy a márka sem idegen számomra, hiszen az előző esztendőben az 50-es süllyedő, valamint a 60-as süllyedő és utóbbiból a slow sinking is hű társként kísérték végig a nyári domolykó horgászataimat. Legyen szó Ipolyról, Zagyváról vagy egyéb kis folyóról, hozták a csalik, amit elvártam tőlük.

Az 50F, aki mai témánk főszereplője, jelenleg eléggé ritkaságnak számít világszerte. Idő kellett hozzá, hogy beszerezzem ezeket a limitált darabokat. Szerencsére a Fahal partnerboltjaiban jelenleg elérhetőek, igaz, csak korlátozott darabszámban. Szóval, ha valamelyik horgászbolt polcain szembe jön veletek néhány darab, ne legyetek restek megvenni mindet… 

 

 

Pár, gyors technikai adat a kis gyilkosokról…

Mint ahogyan azt a neve is elárulja (Lurefans 50F), egy 50 milliméteres, felúszó csaliról beszélünk. Formáját tekintve egészen egyedi. A tervezés során a fejlesztők igyekeztek a crank és minnow típusokra jellemző vonásokat harmonikusan egybe gyúrni. Az eredmény azt hiszem, magáért beszél, hiszen minden kétséget kizáróan egy egészen különleges crankbait csalit tisztelhetünk benne.

A súlya csupán 5,4 gramm, viszont a formavilág kialakításának köszönhetően, egy harmonikusan összerakott felszereléssel, elképesztően nagy százalékban tudjuk a kívánt távra és helyre érkeztetni a wobblerünket. Ami különösen a vadregényes, gázlós, dzsungelpecáknál az egyik, ha nem a legfontosabb tényező. Főként a nyári időszakban a domik táplálkozási szokásait követve érdemes felszíni, illetve kis merülésű csalikat alkalmazni, ez különösen igaz, ha derékig érő vízben cserkelünk kedvenceinkre.

A kisebb folyókat, patakokat szegélyező növényvilág telis tele van rovarokkal, amik gyakorta pottyannak a lesben álló, öreg fejesek orra elé a rohanó víz felszínére, ahonnan már nincs menekvés. Szóval a tücskök, bogarak fogyasztására berendezkedett domolykók előszeretettel várják az égből hulló, finom falatokat. Eme megfigyelést szem előtt tartva, érdemes ezeket a főként bogármintás csalikat szórni rendületlenül. Csobbanást követően, ha van a környéken telény, akkor legtöbbször azonnal megmutatja magát. Látványos, toló hullámmal rombol ki rejtekéből és ellentmondást nem tűrően szedi le a tápláléknak vélt falatot. Nem kis adrenalin löketet adva ezzel a horgászoknak. Viszont előfordul, hogy kissé megfontoltabb ragadozóval van dolgunk, tehát érdemes akár néhány másodpercet is mozdulatlanul pihentetni a víz tetején sodródó imitációnkat. A kapás leggyakrabban a teljesen passzív fázisban érkezik. Viszont van olyan eset is, hogy a „sokat látott”, rafinált dominknak valami gyanús lesz, és csupán nézegetik csalinkat, ilyenkor az első belepöccintések után vad táncba kezdő test látványa borítja el teljesen az agyukat, minek hatására nem bírnak tovább megálljt parancsolni ragadozó énjüknek. Az ekkor bekövetkező kapás ereje gyakran fék visítós, azonnal botra húzós módon történik.

Továbbá vezethetjük fahalunkat a létező legegyszerűbb módokon is, folyamatos, megállás nélküli, lassú tekeréssel vagy twitch-elve, cincálva azt. Leginkább a nyári időszakban, mikor már kellően aktívak és hajlandóak akár követni is prédát, ezek a rém egyszerű vezetési technikák is célravezetőek lehetnek. Azonban a további lehetőségek tárháza végtelen, hiszen a wobbler életre keltésének csupán a fantáziánk szabhat határt. Egyik személyes kedvencem ezek közül az úgynevezett kopogtatós módszer. Sekély patakokon még a lassú vezetés és felfelé tartott botspicc mellett is hamar lekoppan a maximum fél méterre merülő CC csőre. Ilyenkor hagyom párszor, hogy megtúrja picit a medret. A fenék közelében lapuló halak érdeklődését azonnal felkelti az ilyenkor felvert, apró szemcsékből álló felhő és az attraktív mozgás együttese. Erre nagy valószínűséggel rávágást kapunk válaszul. Ha azonban két, három ilyen koppanás után nincs akció, érdemes néhány ütemnyi tekerést kihagyni, ezzel felúszó csalink lehelet finoman és csiga tempóban elkezd emelkedni a felszín felé. Azért ez a lassú felúszási sebesség, mert a hátulról érkező rohanó víz ereje próbálja lefelé szorítani a testet. Az így kialakult helyzetben az emelkedni próbáló faragvány és leszorítani igyekvő víz csatájából gyakran egy jó erős döntetlen születik. Ez azt jelenti, hogy csalink valahol fél vízen sodródik, ami megint csak ideális támadási felületet biztosít a ragadozóknak. Számomra egy jó domolykós csali legfőbb ismérve, hogy vízben gázolva, folyásnak felfelé dobálva, a magam felé csörlőzött csali akkor is megfelelő intenzitással és kellő vibrációval vezethető, ha a folyó vagy patak folyási sebességével azonosan terelgetem. Sok csali akkor kel csupán életre ilyen körülmények között, ha az előbb említett tempó sokszorosával vontatjuk. Természetesen ennek fényében az is megkövetelendő, hogy ellenkező irányba, tehát sodrással szemben vontatva se veressen túl vagy pattogjon ki a vízből. Lényegében mindkét irányba stabilan és mégis elég látványosan kell jönni wobblerünknek, szerencsére a család legkisebb tagja is pont ilyen.

Néhány szót ejtenék a forgalomban lévő színekről is. A Lurefans cég híres arról, hogy az általuk készített műcsalik a lehető legkülönbözőbb színvilágban és egyedi variációs festéssel kerülnek a piacra.

Érdekes módon az imént említettek ellenére, főhősünk teste csupán 5 meglévő színben ölt alakot. Aggodalomra azonban semmi ok.  Ez a maroknyi színválaszték mégis minden évszak, napszak és víz átlátszósági szint mellett megállja a helyét. Fényváltás környékén és erősen zavaros víz esetén a fehér alapfestésű darabok jöhetnek szóba. Nyári időszakban, erős napsütésben, jó áttetszőségű vagy akár kristálytiszta vízben a két zöldes mintázatú a legfogósabb, leginkább őket javaslom. Kicsit olyanok nekem, mint a békák. És van a személyes kedvencem, a kis „aranylovag”, ami akár cserebogár rajzás esetén is lehet első osztályú fegyverünk, amennyiben jó helyre sikerül pöccintenünk.

Mint a cukrot… Lurefans CC50F 15

Festése, formája, mozgása sikerre van ítélve. Amikor a fogós, kézzel festett színek és az életre keltett test csábító tánca együttesen megteszik a hatásukat és bekövetkezik a kapás, akkor a merítőig tartó biztonságos útról a BKK tűhegyes, erős, mégis karcsú horgai gondoskodnak, dupla hármassal szerelve. A hátsó, háromágú plusz figyelemkeltés céljából színezett tollal van ékesítve, növelve ezzel az összhatást és fogósságot. Szerencsére végre berúgta az ajtót a nyár, így most kezdődik a domolykó vadászok főszezonja, azt javaslom mindenkinek, tegyen egy próbát az imént nagyvonalakban bemutatott Lurefans CC50F-fel, mert higgyétek el, enni fogják, mint a cukrot!