Kedvenc vizemet a Balatont már napok óta vallatom egy jó baráttal. Minden reggelen a hajnal első, vöröses, festői fényeit a vízről látom tükröződni. Ahogy az új napot üdvözölő első fénysugarakat ezer féle árnyalatra töri a vízfelszín, majd megjelenik a nagy narancssárgás korong a hegyek vonala felett elűzve ezzel végleg az éjszaka sötétségét… Na ez az a megunhatatlan látvány amiért megéri minden nap a vekkerre kelni, pedig épp iskolai szünet van. Miközben pedig a festői képeket nézem éppen a kedvenc tevékenységemhez a pergetéshez készülődök.

A horgászbarát Bence, minden reggel értem jön, majd együtt vetjük bele magunkat a balatoni csukázás rejtelmeibe. Napok óta járjuk a déli partot Földvártól – Máriáig. Szerencsénk van, az idő ideális a héten igazi csukás idő: borús idő, de kevés a csapadék és szél nem erősödik meg annyira, hogy zavarjon a horgászatban. Sikerül kiismerni mit szeretnek a csukák, több szép hal is tiszteletét teszi. Kisebbek és nagyobbak, sötétek és egész világos színűek. Nem panaszkodhatunk. Ám valami mégis hiányérzetet kelt lelkemben. Várok arra a kapásra, arra a halra amiről már szinte álmodok. Tudom és érzem, hogy ez a víz rejt számomra egy meglepetést, egy halat amit sohasem feledek egy halat amelyre mindig mosolyogva fogok visszagondolni.

Ez a reggel is úgy kezdődik mint a többi, a nap első sugarai ismét a parton talál ránk…..

Már több mint két órája dobálunk, csendes a víz, néhol egy-egy madár csivitel a fákon. Csalinak frissen vásárolt vasat akasztom a kapocsba, a mindössze 7 grammos, könnyű és vékony támolygó szépen jön a vízben. Kinézem a helyet ahová dobni akarok, a hajók fara alatt tudom majd elhúzni a kanalat. Jó dobás lesz, a hátszél alákap a könnyű kanálnak és kicsit megtolja, pont a legjobb helyre. A
vitorlástól éppen hogy pár centire ér vizet a csalim. Lassan billegve süllyed a kis arany. Számolok, 3-4-5 és 6! Igen ennyit kell várni, hogy még épp ne süllyedjen hínárba. Lassan megindítom, pont a vízinövények felett jön egy pár centivel. Kicsit belerántok, majd hagyom esni hátha a hulló falevél effektus bejön. Majd újra megindítom, csak szép lassan, aztán két gyorsabb tekerés majd hagyom esni. Megint jönne ellőről… de túl sokáig hagytam, leakadtam, még kicsit magas a hínár néhol… megpróbálom kirántani, belehúzok és csak ekkor érzem meg, a hínár életre kel és elkezd rugdosni. A pulzusom emelkedik, jön az adrenalin. Halam van, és így látatlanba ítélve nem is rossz. A végtagjaim remegni kezdenek az izgalomtól. A zsinórom másik végén nagy súlyt érzek és a védekező fél kéri is a fonottat a dobomról. Sikerül zsinórt nyernem és az impozáns test végre megvillan a víz mélyén. Felbukkan… NAGY kiabálom társamnak, legalábbis én nagynak látom… ő jön segít és fotóz. A halam újra a mélybe tör, a dokkok alá menekül, próbálom a víz alatt tartani, nehogy kirázhassa a horgot. A botom szinte orsóig a vízbe dugom.. rázza a fejét forgolódik… Lassan elfárad én még mindig remegek… legyen már parton! Társam segít, ügyes mozdulattal kiveszi a krokodilt… szép, nekem nagy. Természetes vízen nem fogtam ekkorát… Öröm… hatalmas öröm! Lepacsizunk Bencével… megcsináljuk a fotókat… lecentizzük: 78-as farktőig.
Azt hiszem ennyire még nem örültem halnak. A szememet nem tudom levenni ellenfelemről, a természet remek alkotása. Érzem, hogy látásom elhomályusul majd néhány kövér könnycsepp gördül le az arcomon. 5 napja dobálok több százat vagy inkább ezret egy ilyen halért. Az álom valósággá lett. Ő az, ez az a hal akit vártam, ő az aki álmaimban szerepelt. Csak állok ott a stégen és az idő megáll körülöttem, azt hiszem ezt hívják katarzisnak.

Még egy kicsit gyönyörködünk a csuka szépségében: egészséges, életerős egy igazi harcos. Szépen lehasalok, a vízbe teszem, simogatom még egy kicsit. Búcsúpuszi. Jó elengedni.. az az Ő birodalma… erőre kap.. menne már, én meg engedem. A vaskos, izmos test kicsúszik kezeim közül majd a széles farokúszó csapása int búcsút nekem mielőtt halam végleg visszatér a kikötő mélységébe.

Vigyázz magadra haver – mondom utána – de ő ezt nyilván nem hallhatja. Így hát a felelősség a milyenk, vigyázzunk az ilyen értékekre mi, pergetőhorgászok.