Mindannyian kalandorok vagyunk. Vágyunk valami újra, valami ismeretlen helyzetre ,ez az érzés is hajt minket pergető horgàszokat.

Ennek a műfajnak a szépsége,a vizek felfedezésében teljesedik ki. Nem elég egy szép hal, egy nagy fogás,ha nincs meg hozzá a megfelelő körítés. 

Én magam is mindig keresem az újat, az eddig nem ismert kihìvàsokat. Sokszor ezt egy termetesebb halra való vadászat élményében kerestem.

De ugye ezek az élmények általában nem a kis patakok és csatornák partjain teremnek.

Sok időt töltöttem tavak , nagyobb vizek társaságában, rengeteg szép emléket és tapasztalatot gyűjtve. Szükségem is volt erre,mert az eddigi pergettyűs karierem nagy részben csak a patakpecàról szólt.

Vágytam már a csukàk vad bukfenceire, eszetlen kapàsaira, gumihalat leszedàló tàmadàsaira.

Vàgytam a folyami süllők semmivel se összetéveszthető koppanós kapàsaira.

Ami màsoknak mindennapi kalandot jelentett, nekem az még az újdonsàg erejével hatott.

Múlt évben ,miután beindult a szezon , szépen sorra sikerült is ez irányú terveim nagy részét megvalósítani.

Nagy volt az öröm. Túl voltam a csukàkon, süllőkön , pisztràngsügereken.

El is ment az év ezeknek a tapasztalatoknak a begyűjtésével.

Már a késő őszi , azaz az “igazi” pergető szezonban jàrtunk mikor el kezdett valami hiànyozni….

Már nem esett jól a kezemben a kissé feszesebb pàlca és a nagyobb plasztik csalik.

Ismét leballagtam a kis falumon is keresztül folyó patak partjàra.

Hogy mi volt a kezemben a az előbb említett felszerelés kivételével?

Làgyabb, lassabb pàlca és a kis fahalak!

Oldalamon a pergetőtàska és a merìtő, ezen kívül semmi.

Az egyszerűség elérte a nagyszerűség érzetét és teljes nyugalomban, a teljesìtés kényszere nélkül kezdtem el szórni a patak csordogáló vizét. Egy kis séta és csukló edzés után ràakadtam a domi bandàra. A meder kissé mélyebb részén a kövek közt portyàztak, várták az eléjük sodródó falatokat. Magas partról ,szemtelen módon közelìtettem meg őket. Szinte csak magam alá kellett ejteni a csalit, de én egy kissé lejjebb dobtam és a sodràssal szemben húztam vissza a műcsalit. Elég tiszta víz volt aznap, lehetett látni a wobbler mögött a csillanàst és szinte egyből nehezedett is a bot vége. Kellemes érzés volt újra átélni a domik harcias védekezését, elég jellegzetesen próbálnak lelépni a szett végéről. Egy jó másfél órát szórakoztattuk egymàst a fejesekkel és utána megunták a tàrsasàgomat,angolosan tàvoztak. Követtem a példàjukat nem sokra rá én is.

Ez a kis visszatérés újra megerősítette bennem hogy mekkora élményt tudnak adni ezek a kis vizek,patakok.

Másik alkalommal az egyik pecacimboràmmal közösen megnéztünk egy másik patakocskàt a megyében.

Kora reggeli érkezést először a Ràba partján kezdtük a jól bejàratott helyünkön. Ez egy duzzasztó utáni kifolyàsnàl van, elég jól àramló, mélyebb víz vàrja a horgàszokat.

Még a reggeli sötétben értünk oda, így a felszerelés összerakàsa belekerült egy kis időnkbe. Ez az egy dolog ami visszatart engem kicsit az éjszakai pecàtól… még meg kell szoknom vagy beruhàznom egy normális fejlàmpàba. Ilyenkor elég gyakori az egyes gyűrűk kihagyàsa, kötések sikertelensége és az ezt követő nyelvújìtó, gyönyörűen szép magyar szavak égbe kiáltása….😁

Egy kis szenvedés után, az immel-àmmal összerakott cuccal megindultunk a vìznek.

Nem volt egy aktív nap, pár kisebb süllőcske és egy talált,egyedi wobbler után megindultunk a “B” terv felé.

Nem messze innen van egy kis patak,ami beleszalad a Ràbàba.

Elég különleges kis vizecske ez. Maga a vìzpartra való lejutàs is felér egy laza Indiana Jones film részlettel. Nagyon meredek partoldal, tele szederindàval és kisebb bokrokkal. A patak mellett végig hatalmas fák,amelyeknek a koronàja fennt egybe nő és egy zárt teret alkot. Mint ha egy trópusi őserdő mélyén lennénk olyan érzés az egész. Ad egy fajta feelinget a pecànak. A meredek, szinte sirató fal meredekségű oldalon nem egyszerű lemàszni a vìzhez , de száraz időben még kivitelezhető valahogy. Esős , csúszós időben maximum a bokrok àgaiban bízhatunk.. másban nagyon nem. Az oldalunkra akasztott merítőszákot is gyakran figyelemmel kell kísérni, ha lehet akkor nyúljunk oda néha hogy nem-e ragadta el egy bokor ága vagy egy szeder inda. Mire lejutottunk a kiszemelt részre párszor már összeszedtem a kolega merítőjét. Azért kell harcolnunk érte,a szúrós gallyak nem engedik olyan könnyen a megszerzett prédát.

Akkor nézzük a vizet…..

Hát eltellik pár perc ilyenkor mire összerakom a fejemben a szemem által leközölt vizuális élményt.

Nem egy széles vizecske….kis,pár centi vízmélységű , kavicsos fenekű surranók és mélyebb , hol kisebb-nagyobb “medencék” váltogatják egymást.

Ezek a mélyebb részek elég rejtélyesek……szemre nehéz behatárolni a víz mélységét, ugyanis a sötét mederfenék se segít ebben. Rengeteg bedőlt fa, ágak nehezítik a pergető életét, de egyben könnyítik a halakét!

A vízparti fák gyökerei beszövik a meder szélét, így biztosítva a tökéletes rejtekhelyet a patakocska lakóinak. A víz mellett haladva nincs túl sok helyünk mivel a lábunknak néhol csak 20-30 centiméternyi vízszintes talaj van ahol meg lehet állni. Mivel egy “őserdőben” vagyunk ,ezért a dobást se könnyíti meg semmi, a belógó ágak meg pláne nem…

Szóval a környezet adott, már csak a halak hiányoznak. Bár ilyen szép helyen a pikkelyesek már csak cseresznyeszemek a tortahab tetején! 🙂

Miután elhelyezkedtem és elfogott a puritán kényelmesség érzése, lendítettem is alsó fonákkal a csebun fityegő 5 cm-es easy shinert. Hatalmas erőt nem kellett beletennem a műveletbe,mivel nem beszélünk nagy távolságokról.

Maga a csali vezetése is bőven lefárasztja a kalandvágyó horgászt, a terepakadályokba bővelkedő pecahely elég sok koncentrációt igényel, közben még figyelni kellene a gumihal megfelelő mozgatására is.

Ha mindezt sikerült összhangba hoznunk akkor egy koppanás ,ne adj isten egy csíkos oldalú sügérkoma védekezése lesz a jutalom!

A leakadt cheburashka szerelék kibányászása után ,felváltva egy csapó fogása adja meg az aznapi ritmust. Szerencsénkre jó párat sikerült kicsalogatnunk a marasztaló akadók közül.

Nagyon szeretem a csapó sügér pecát,mivel ez egy igazi társasági élőlény, általában többet is foghatunk belőlük egy adott szakaszon. A egyedméret nem a leg acélosabb, de a mókafaktor az egekben van. Nyáron ugyanitt pár domolykó és egy kisebb balin is színesítette a faunát.

Beszámolók alapján csukákra is számítottunk,de szerencsénkre most nem trollkodták szét a bulit, így egy kellemes októberi délelőttöt tudhattunk magunkénak aznapra.

Hiába a  nagyobb halak a Ràbàban, valahogy ez a fajta cserkelés sokkal több izgalmat rejt magàban.

Megvan ezeknek a maga bàjuk és csàberejük.

Amikor kicsit több nyugalomra és magànyra vágyunk a megszokottnàl,akkor nagyon jó ha el tudunk jutni ilyen horgász helyekre. Sajnos a jelenlegi helyzet is a magànyos vadàszatra sarkall, de most ez pont kapóra jön. Egyedül sikeresebbek lehetünk mint egy “zajos” társsal.

Valószínűleg mindenki talál a közelében ilyen kis vìzfolyàst ,ahová maximum a helyi erők és a horgàszatba belekóstoló fiatalsàg jár néha napjàn.

Rekordlista megdöntési kìsérleteket ne ezeknek a folyàsoknak a partjain keressük, de ha kicsit ki akarunk törni a megszokott kis helyeinkről és a nyugalmat, magànyt keressük ,akkor érdemes felfedező útra indulni a környékünkön.

Szerencsére a ma már szinte mindenki számára elérhető egy okostelefon vagy egy otthoni gép, amin egy térképes applikàciót megnyitva màris madàrtàvlatból szemlélhetjük a környezetünket.

Meg is indulhat a felfedező cserkelés!

Bizton állítom hogy kis keresgélés után már meg is találja mindenki a maga kis titkos csatijàt, patakjàt.

Nincs más hátra, összekapni azt a minimàlis cserkelő szettet, amit igényel egy ilyen kis kiruccanàs és neki indulni az ismeretlennek.

Hihetetlen érzés ezeknek a vizeknek a partján minden megtett méter, úgy érezhetjük magunkat mint anno Colombus 😁

Valószínűleg ez a felfedezés irànti vágy egy ősi ösztön ami bennünk van. Így van ez a zsàkmànyszerzéssel ami az embernél  évezredek soràn leszelidült a horgàszattà.

Ezt spékeli meg az “ismeretlenbe” való haladàs adrenalinja…. jó kis egyveleg!

Lassú, óvatos léptekkel haladni és közben a polàr szemüveg mögül figyelni a halak sziluettjét a vìz tükrében. Ha tudnànk ,ilyenkor valószínűleg a talaj fölött,lebegve,csendesen haladnànk hogy még véletlenül se keltsünk zajt. Erre nagyon figyelni kell,mivel esélyes hogy csak mi járunk arrafelé és pont mi magunk lehetünk az egyetlen zajforràs amit a halak lefigyelhetnek. Egészen más taktikát igényel ez a fajta peca.

Mindig nézzünk a lábunk elé, nehogy egy szàraz növényi maradvàny elreccsentésével kürtöljük vilàggà a lépteinket. Közben figyelhetünk a körülöttünk lévő neszekre, madarakra…sokszor láthatunk ritka dolgokat ilyenkor. Ezek az élmények is csak szìnezik az itt eltöltött perceinket.

Az izgalmakat gyakran a “làtott hal” élménye fokozza. Az egyik legizgalmasabb dolog olyan halat becserkészni, amit magunk is làthatunk.

Vajon mikor vesz észre a hal?

Ràjön-e a turpissàgra a csalival kapcsolatban?

Ha ügyesek voltunk és a kiszemelt pikkelyesünk figyelme nem volt toppon,akkor viszont hihetetlen akcióba lesz részünk!

Na elég is legyen a szavakból!

Keresgéljetek egy kisebb vìzfolyàst nem messze a lakhelyetektől és induljon a kaland!

Ez olyan mint egy kisebb fajta áramszünet,amely megtöri a megszokott ritmust.

Cserkelésre fel!!