Levélben adok hírt magamról, s küldöm nektek, a múltkoriban velem megtörtént esetet, hogy okuljatok belőle…

Egy szerda este békésen úszkálok egyedül a megszokott és jól ismert pályán, a kedvenc csendes zátonyaim között, mikor észreveszem, hogy egy idegen és furcsamozgású, halszerű lény tör be felségterületemre.

Mivel eléggé elhagyatott ez a hely, ezt a fajta jószágot eddig nem igazán láttam még errefelé. A mozgásával olyan, szinte láthatatlan, de számomra érzékelhető rezgéseket keltett, hogy az pillanatok alatt igen csak felkeltette kíváncsiságom. S bár ösztöneim azt jelezték csak óvatosan, de ezért gondoltam megnézem magamnak közelebbről is, mit keres itt ezen az elhagyatott akadóban.

Lassan indulok a kiszemelt préda felé, mikor az egyik környékbeli karcsú ifjonc, olyan 2.40-es forma fajtatársam fürge, meggondolatlan cselekedettel bevág elém, s hátulról ráront az idegenre. Nem bírt ellenállni a kulcsingernek, az ösztöne mellett még éhsége is hajtotta és villámgyors balkanyarral rákaffant az idegen lényre.

A következő pillanatban csak annyit látok, hogy a feje hirtelen balra és felfelé rándul, s pillanatokon belül fájdalmas vonaglással vergődik. Érzem a vízrezgéseken, hogy menekülőre fogja az iramot, s szabadulni akar valami elől. Én csak nézem mit csinál, s látom, hogy egy ellenállhatatlan erő irányításával a vízfelszín felé emelkedik. Hevesen rázza a fejét, csap kettőt-hármat a farkával, feje lassan félig kiemelkedik a felvilágba, a veszélyes zónában. Néhány perc fáradás után, egy ötágú ismeretlen valami megragadja a tarkójánál, s kiemeli a lételemünkből. Az áttetsző fénytörésen keresztül is jól kivehető, hogy fáradt bódultságában fuldokolva víz után kapkod. 

Elgondolkodom, de rövid időn belül újra megjelenik ez a furcsaszínű extrém mozgású halszerű lény. Eddig a területem nem tapasztaltam ilyen formát, a környéken bandázó táplálékhalakhoz képest is jelentős mértékben eltérő apró halacskát.

Most egy bő hármas haltársam veszi üldözőbe. Akarom jelezni neki, hogy miképp járt az előbb a kisöccse, de gyors ráfordulással utána kap a színes valaminek. Megrándul a feje, s ugyan úgy jár, mint a fiatal testvére. Ellenállhatatlan erő, húzás felfelé, fejrázás, farok-csapás, az ötágú megjelenése és határozott szorítása, s eltűnik fent a veszélyes zónába.

Néhány pillanat múlva fény-villanások hasítanak a víz alá, majd nem sokkal később a bő-hármast, az ötágú /most már laza fogásban/ visszahelyezi a számunkra megszokott természetes locsogós éltető elembe. Kérdezem mi történt, de az átélt sokk és ijedséghatása miatt szinte semmi reagálásra nem képes, s rövid idő alatt eltűnik a mélyvíz irányába.

Még egy perc sem telik el, s felülről, újra a területre ugrik be ez az ismeretlen halacskaszerű lény. Na, ezt már nem hagyom. Megfontoltan, rafinált módon nem hátulról, hanem alulról és szemből közelítem meg.

Ahogy lassan haladok felé látom, hogy fura lekerekített hosszúkás csőrszerű képződés van az elején, felette valamilyen fonál húzódik, s /ilyet még nem láttam/ két db háromágú úszója van, melyek a testéről lefelé lógnak. No, mondom magamban szemből fogom megtámadni, s letöröm a csőrét.

Így is teszek, két-három farok csapással nekiiramodok, s rárontok. Majdnem elvétem. A támadás utáni pillanatban meglepetésemre, a jobb oldali felső szájszélembe, hirtelen szúrós fájdalmat érzek. Gyorsan visszakozz! adom ki magamnak a parancsot, s kezdek is előbb kicsit hátra, majd lefelé törni a sötétebb mélységbe.

Ekkor értem meg előző fajtatársaim mozgástechnikáját, mert akár hogy próbálok szabadulni a lénytől, az csak kapaszkodik első uszonyával a pofámba, s valami hosszú vékony szál segítségével próbál a felszín közelébe vonszolni. Egy csata alakul ki közöttünk. Nem hagyom magam, s minden erőmet, ügyességemet elővéve ellenállok. Húzd meg – ereszd meg küzdelembe kezdek, ami eltart több percen át, de az idő fogytával az erőm is kezd elhagyni, s érzem, hogy gyengülök. Fejrázások, farok-csapások, kitörések után lassú, de ütemes emelkedést követően, érzem, hogy közeledik a felszíni világ. Látom, hogy a szárazon egy óriási árny, felső részén egy simléderes beárnyékolt szempár felett felirat „Westin Guru”, s vékony ‘Canderes’ pálcával tartja a fonalat, rajta mint egy pórázon az ismeretlen színes halacskaszerű lény, ami a pofámba kapaszkodik.

Igyekezetem ellenére is, egyre jobban közelébe kerülök az árnynak és a partszélnek, s egyre többet vagyok az éltető elememen kívül. Lassan, teljesen az árny közelébe kerülök, a fejem már jó ideje víz felett, még a szél átfúj nyitott pofámon. Fuldoklom, szinte csak lebegek vízben.

Az árny közelembe hajolva leguggol, s nyújtja felém ötágú csápját, próbálja átfogni a tarkóm, de az ötágú nem ér el, s kicsinynek bizonyul. Továbbra sem adom fel, most már megszállottként az életemért küzdök, miközben az általam legjobbnak vélt pillanatra várok. A taktikám, hogy akkor kell határozottan fordulni egyet, mikor pillanatnyi nyugalom érezhető, az ellenállhatatlan felfelé húzó erőben gyengeséget tapasztalok az árny és a pofámba kapaszkodó lény irányából.

Az árny, hirtelen a lény segítségével újra kiemeli a vízből az egész fejemet, még közelebb kerülök az árnyhoz, s érzem, hogy ötágú csápjával alám akar nyúlni. Ekkor jött el az én pillanatom. Erőm utolsó megfeszítésével gyorsan csapok még egy határozottat a farkammal, s érzem, hogy az idegen lény első uszonya hirtelen kiszakad pofámból egy darab hússal, s visszazuhanok folyékony életterembe. Hirtelen nagy könnyedség és nyugalom tölti el testemet. Amilyen gyorsan a fáradtságtól tudok, megszállottan a biztonságos, számomra megfelelő távolságra úszok.

‘A k..va életbe!!’ érzem fentről az oldalvonalamon a hangrezgéseket, s látom, hogy az idegen lény az eddig szabad hátsó, háromágú uszonyával, az árny ötágú nyúlványát kapja el. Erre az árny szinte ösztönszerűen, a hordószerű testéhez kapja az ötágút, melybe most már a lény kapaszkodik, s ami ennek következtében a hordóborítás szövetébe is belemar a most már tőlem megszabadult első uszonyával. Távolról homályosan még látom, hogy egy elég furcsa tánc kezdődik felvilágban.

Én, a megmenekülés sikerélményével felvértezve, sajgó pofával és újabb tapasztalással, de elégedetten szemlélem még rövid ideig az árny és a lény véres küzdelmét, az egyedi mozgású ténykedésüket a partvonalon. Még halványan látom, hogy az árny próbálja kiszabadítani az ötágút és hordóborítását a lénytől, s érezhető, hogy minél távolabb akar kerülni annak szúró fogásától, a hatósugarától.

Saját fájdalmammal foglalkozva, a kellemes és sötét mélység felé veszem az irányt, s megkeresem kedvenc, biztonságos búvóhelyemet, ahol egy darabig majd ápolom sebemet, végiggondolom az elmúlt percek történéseit, s megfelelő következtetéseket próbálok levonni, mely szükségesek ahhoz, hogy hosszútávon ezen a területen továbbra is én maradjak a meghatározó, a legjobb és a legnagyobb.

Drága rokonaim!

Javaslom, még egyszer olvassátok át üzenetemet, okuljatok belőle, hogy ha életetek során a megszokottól eltérő, szinte mágnesként vonzó, kihívó mozgású és rezgésű halacska csali vagy idegen lény kerül közeletekbe, kerüljétek messzire el. A legnagyobb éhség érzése közepette is fontoljátok meg jól a támadást, mert a meggondolatlan cselekedettel könnyen pórul járhatok mint én, aki most kis szerencsével járt. Nem úgy, mint a két nálam jóval fiatalabb fajtatársam.

Halvérű üdvözlettel: Sütyi Bá’ a közel 10-es

c.by: Novi  >;-))