Van ùgy,hogy az egyèn vàlassza,de előfordulhatnak sorsszerű vèletlenek.Nehezen tudnàm eldönteni a sajàt rèszemről.Mert egy hobbi irànti vonzòdàst is sokfèlekèppen meg lehet èlni.

Elkezdődött.Megkezdtèk az első pàr köbmèter sòdert kitermelni a Delelő utca vègèn.Ès innen màr-bàr èn mèg nem tudhattam ròla,hiszen mèg talàn kòsza gondolat se voltam-eldőlt a sorsom.Elkezdett lètrejönni AZ,ami körül majdan minden  gyermekkori gondolatom forgott.Ami èlmènyeivel magàba szippantott oly sokunkat.Szàmtalan napot,èjszakàt,èvszakokat,èveket-boldog időszakot töltöttem e kedves emlèkekkel teli helyen.Minden szabadidőmet itt èltem.

Pàr èven keresztül termeltèk ki a fontos èpìtóanyagot a vìzzel teli,egyre nagyobbodò,mèlyülő gödörből.Megszületett a tò.Aztàn biztonsàgi okokbòl,a vàros közelsège miatt,illettve a bànyàszat nem tùl gazdasàgos működèse vègett,pàr kilomèterrel a vàros peremètől folytattàk a baggerolàst.Ìgy lètrejöhettek ùj vizek,velük együtt ùj èletek-de nekem a szòban forgò tò jelentette a horgàszat irànti szeretetem beteljesülèsèt.Igen,itt kezdtem el horgàszni.Ide vezet vissza majdnem minden.Nem hagyom ki ebből a szeretett folyònkat se,de minden pergetőhorgàsznak,horgàsznak különàllò vilàgot jelent a folyò ès a tavak különös èlete.

Szèp,sokszor fèlelmetes vìz volt ez a tò.Fura legendàk lengtèk körül,rosszabb volt a hìre,mint amit megèrdemelt.Mindenesetre gyönyörű halakat rejtettek mèly bugyrai.Mire felcseperedtem,gyermekkènt kijutottam az első pàr alkalommal a Tavamhoz.Ő màr a közèpkora felè jàrt.A vize mèg mindig gyönyörű,àtlàtszò volt,3-4mèter mèlyre is le lehett làtni nyugodt,szèlcsendes időben.Egyre több időt töltöttünk együtt,mindig,mindent tudni akartam,hogy mi mièrt törtènik.Emlèkszem:a dèli oldalàn gyönyörű nyàrfaerdő volt,a szemközti oldal ès a tò többi rèsze se szenvedett hiànyt vìzbe hajlò fűzfàkbòl ès egyèbb vìzparti növènyekből.Ès az èszaki oldalon volt egy kis domb,amely a bànyàszat utàni rekultivàciòbòl maradt vissza,felmàszva a tetejère az egèsz vizet be lehetett làtni.Az első snecizèsek,keszegezèsek alkalmàval felfigyeltem egy èrdekes halra.Egy halra,amire először azt gondoltam:csak egy faàg!Hej,pedig nem az volt!Hanem első pergető pròbàlkozàsom cèlhala.!

Ebben az èvben törtènt,hogy születèsnapom alkalmàbòl kaptam egy villantòkèszletet.Cirill betűk voltak rajtuk,mindenfèle szìnben ès mèretben gazdagìtottàk a dobozt.Ők voltak az első műcsalijaim.Tàmolygòk.A mai napig kedvelem ezt a csalitìpust.Kicsit kètelkedve kötöttem fel először zsinòromra az egyik ezüstösen csillogò kis kanalat-őszintèn leìrva először nem hittem benne.Bàr nem tartozik a könnyen hasznàlhatò műcsalik csoportjàba,szàmomra ezek az eszközök voltak az első műcsalik.Egy alkalommal,mikor ismètelten kint èrt a reggel az egyik kedvenc helyemen ùgy döntöttem:kipròbàlom a kanalakat!Az első dobàs nem egèszen oda sikeredett,ahova szàntam,de nem a dobàsom pontossàga volt a lènyeg.Hanem,hogy kipròbàljam a csalit ès valljuk be őszintèn:nagyon àhìtoztam a könyvekben sokszor olvasott ràvàgàsra.Azonban a kanàl csak ùszott,billegett,közeledett felèm,esemèny nèlkül.Kièrkezèsekor egy màsik nagy,vaskos villantòn akadtak meg gyermeki szemeim a dobozban…Ez az!-gondoltam.Ezzel biztos jò nagyot lehet dobni.!Màris a helyère került a vaskos kanàl ès megsuhintva az üvegbotom igen tisztessèges tàvolsàgban landolt a nyugodt vìztükröt feborzolva.Vìzre èrkezès utàn igen gyorsan pergett lefele a zsinòr a kis orsòm dobjàròl.De mèly lehet ott a vìz!-gondoltam magamban,mire megèrkezett a kanàl a tò feneketlen fenekère.Valòban igen tekintèlyes mèlysèg volt ott.Elkezdtem szèpen,lassan,emelgetve,meg-meg àllìtva kitekerni a kanalat-megpròbàlva belevìnni egy kis èletet.A hàtam mögött motoszkàlàsra lettem figyelmes-hàtrafordulva,miközben elvesztettem a kontaktust az egyèbkènt igen gyorsan süllyedő csalival,bosszankodva làttam,hogy egy keresgèlő fekete rigò volt.Folytattam volna a kanàl kitekerèsèt,de baljòs elnehezedèst èreztem.Reflexszerűen bevàgtam,azonban a bot statikus hajlàsa nem az àhìtott halra engedett következtetni.Nem is az volt.Valòszìnůleg egy,a tòban maradt dròtkötèlnek vàgtam be,amely szèp szàmban volt jelen helyenkènt a mederben,megpecsètelve ezzel az egyik frissen kapott ajàndèkom sorsàt.Nem volt màs vàlasztàsom,nèmi gyenge pròbàlkozàs utàn betèptem a csalit.Eggyel kevesebben vagytok màr…-gondoltam keserűen miközben egy màsik,kisebb ezüstös pikkelymintàs kanàl került a kapocsba,lelki sebeimet àpolni pròbàlva.Mert a vesztesèg az vesztesèg.Szerintem nincs olyan pergetőhorgàsz,ki ne kötődne valamilyen szinten a csalijaihoz.Ès repült az ùjabb csali,de màr elkerülve az alattomos,dròtköteles pàlyàt.Hagytam őt is leèrni,aztàn,elkezdtem bevontatni,megàllìtva ùjra süllyedni hagyni,majd ùjra vontatni a villantòt,mikor-durr!Megèrkezett az àhìtott vìzi ùtonàllò,elemi erejű ràvàgàssal.A bevàgàs sikerült,bàr,lehet,erre szüksèg se nagyon volt intenzìv mivolta miatt.Azonban a hal vehemessège gyorsan alàbbhagyott,hamarosan megpillantottam vizeink ragadozòjàt,a csukàt.Ő viszont kevèsbè akart bàrkit is megpillantani,egy-kèt fejràzàssal ès kirohanàssal nyilvànìtotta ki nemtetszèsèt.Viszont ìgy is hamar a merìtőbe került a szìnpompàs,daliàs alkatù hal.Nem volt egy òriàs,de az èrzèsem leìrhatatlan volt.Sikerült megfognom az első pergetett halam!Csak  mi voltunk akkor,abban a pillanatban-megszűnt körülöttünk a világ!A csuka valòszìnűleg màskèpp gondolta ezt,heves vergődèsèvel a tudtomra is adta,visszazökkentve ezzel a valòsàg boldog tènyèbe az àlomvilàgbòl.Mèg percek mùlva is remegett kezem-làbam ès mèg mikor szüleimnek mesèltem el törtènetem,azt is igen remegő hangon tettem.Tőlük kèsőbb az első fahalam kaptam ajàndèkba,mely impozàns,szèp dobozban pihent ès nyugszik a mai napig.Mèg a csalim elvesztèse se àrnyèkolta be ezt a nagyszerű napot-mert minden jò,ha vège jò.

Ìgy lettem szenvedèlyes pergetőhorgàsz.