Történt egy áprilisi napon, hogy koràbbi versenytársammal, Petivel korán keltünk, hogy a soron következő versenyünk helyszínéül szolgáló Csépány tavon edzünk egyet. A tavon történt pecánk csúnya eredménytelensége fulladt, így 16 óra körül úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszünk az irányt. Azért Péternek sikerült az egyik kis öböl részen egy kisebb harcsát fognia, de ezt leszámítva a korán kelés és a kapástalanság miatt eléggé elfáradtunk az egész napos csónakos pergetésben. Azt gondoltuk, hogy ez a nap ilyen, legalább kint voltunk a vízen. Valami azt súgta, hogy az egyik befolyóval rendelkező mólóra út közben még ki kellene néznünk, hátha ott kegyei közé fogad majd minket a sors. Akkor még nem gondoltuk, hogy eddigi életünk legjobb horgász- és pergető élménye elé nézünk. Fáradtan, sikert nem remélve parkoltam le az autót és vettem a hónom alá új szerzeményemet, egy 30-80g dobósúlyú extrafeszes botot. Csukàzni és békázni vettem anno. Az orsóra korábban ennek megfelelően 0.18-as fonott zsinórt csévéltem fel.


A kiválasztott balatoni mólóhoz kiérve már a parthoz közel érdekes burványokat, fordulásokat látunk, néhol étkezőasztalnyi területen apró buborékok jönnek fel a vízfelszínre. Először azt gondoltam csak szökik fel az oxigén az iszapból és a pontyok mozognak a víz felszínén. Néztünk egymásra kérdően, még egyikőnk sem látott ilyesmit sem élőben, sem máshogy. Még az edzés közben meg is jegyeztük viccesen, hogy ha ennyire nem eszik semmi, az jó kell legyen a harcsáknak. Vitán felül áll, hogy nem tévedtünk. A felhős égbolt, a magas légnyomás és az erős szél is segített minket ezen a napon. Szemünk felcsillant, hogy itt ma valami váratlan is történhet. Kétségünk nem volt hogy ez a peca emlékezetes lesz. Nem sokkal később társamnak kapása volt, mondja, hogy jó hal lehetett, de sajnos nem akadt jól, csak pár pillanatra érezte a súlyt. A víz a móló elején már több helyen mutatta a buborékhalmazokat és dupla örvényeket is láttunk percenként más és más helyen. Ekkor még kisebb gumihal volt fent neki 3/0-s horoggal szerelt jigfejen, így nagyobbra váltott. Mentünk még 20 métert a móló vége felé, itt hatalmas kapása van ismét de a fonott zsinór a bevágás pillanatában elszakadt, valószínűleg egy korábbi sérülés miatt. A csata csak pár másodpercig tartott sajnos, de tudta, hogy ismét jó halat akasztott. Én ekkor már a móló vége felé jártam, ahol egy sporttárs tövig görbült bottal fárasztott. Nagyjából 10 perccel később gyönyörű 12 kilós harcsát segítettem a partra. A sporttárs megköszöni a segítséget, rám néz és csak annyit mond „fent vannak”. Én nem akarom elhinni amit látok, ekkora harcsát még sosem láttam közelről. Felnézek és körbefordítom a fejem. Amit ott és akkor láttam akkora hatással volt rám, hogy még a mai napig is, ha rá gondolok, adrenalin ömlik az ereimbe. Szinte minden másodpercben burvány, vagy harcsafarok díszíti a vizet, százával rabolnak a móló végén. Ilyesmit még videón se láttam. Társam is csak némán nézi a vizet pár percig, majd elkezdünk dobálni. A nálam lévő kisebb-nagyobb gumikkal nem tudtam azt a vízréteget meghorgászni ahol a harcsákat láttam mozogni. Tudtam, hogy taktikát kell váltanom.

Szerencsére a wobblerjeim a kocsiban maradtak így egy gyors kocogást követően egy 9cm nagyságú, csukás wobblert kapcsoltam a szerelék végére és rögvest be is dobtam a rablások közé. Az első dobásnál már valami hihetetlen, jellegzetes ütést éreztem, de nem akadt, csukára volt beállítva a fék, ezen még jócskán húznom kellett. Pár dobással később domináns, rendkívül erős ütést éreztem, majd bevágtam. A bot azonnal a közepéig görbült és a fék felszólalt. A harcsa nem adta magát könnyen először vagy 10 métert lopott le az orsóról. Kicsit engedtem is a féken, hiszen helyem az volt, szerencsére jó irányba indult meg a halam. 10 percnyi fárasztás következett mire megpillantottuk az első balatoni harcsám. Végig a megfelelő erőt tudtam kifejteni és a bot is aktívan dolgozott így azt gondoltuk minden rendben volt. Ekkor vettük észre, hogy már csak egy horog, egy szára fogja a halat, a másik horog karikástól, horgostól, ahogy van, leszakadt, a vonószem és az alsó horog helye ferdén állt. Ekkor még gyengébbre vettem a féket és újabb 5 perc következett a fárasztásból. Mondanom sem kell kezem-lábam remegett az izgalomtól, tartottam tőle, hogy el fogom veszíteni ezt a szép halat. A fárasztás helyén nagy kövekből álló és magas volt a mesterséges partvonal. Társam a kövek között a hullámokkal küzdve, de végül meg tudta fogni a grippel a halat. Térdig vizes lett, de nem foglalkozott vele. Kivesszük, lemérjük, fotózzuk. 110 centi felett és 15.6kg. 

Az álmok valóra válnak 1

Talán itt látszik is rajtam, hogy mennyire meg voltam lepődve.

Sosem fogtam ekkora halat, a lábam, a kezem, mindenem remeg az izgalomtól. Azt hiszem ezek a pillanatok, azok, amiket mi, pergetőhorgászok várunk és ilyenkor számít a tapasztalat, a szerencse és a felszerelés is, hogy meg tudjuk oldani a helyzeteket. Nagyon örültem, hogy ezt a botot választottam, mert a másik két horgász és társam is csak a kapásig jutott el innentől, mivel gyengébb és lágyabb botok voltak csak náluk. Péter végig kitartóan dobált, de valahogy nem érkezett meg a várva várt kapás. Ott és akkor csak én tudtam megakasztani a harcsát, és nem sokkal később egy még nagyobbat sikerült már a sötétben fognom, ami 120cm hosszú volt és 20kg körüli súllyal rendelkezett.

Az álmok valóra válnak 2

Mondanom sem kell, hogy mekkora volt az örömöm, úgy éreztem, hogy egy álomba csöppentem. Mindkét hal természetesen visszanyerte a szabadságát, remélem azóta is riogatják a kárászokat, keszegeket. Amikor besötétedett, még egy nagyobbat nem tudtam megfordítani sajnos. Megállás nélkül húzta a féket, nem tudtam megfordítani. Amikor rászorítottam a fékre, az egészen biztos, hogy nem tetszett neki, mert még erősebben kezdett húzni, majd leakadt. Péter a sötét szintén jó halat akasztott, de a fárasztás első pillanataiban már kétségeink voltak, mert nem úgy mozgott, ahogy a harcsáim. Gyanúnk a fárasztás végén beigazolódott, 10+-os balatoni tükörpontyot sikerült „kabátba” akasztania. Későre járt az idő, Péternek másnap iskola, nekem munka volt, így haza vettük az irányt. Ez a történet idén már 2 éves, de a mai napig mosolyogva gondolok rá vissza. Szerencsére pár nappal később Péternek is sikerült egy 12kg körüli harcsát fognia, így ő sem maradt sikerélmény nélkül.

Véleményem szerint döntőleg járult hozzá a sikeremhez a remek pergetőbot, ami – mint látjuk – nem apró harcsákkal is megbirkózik ha úgy alakul a helyzet! Köszönöm Balaton! Egy életen át fogom ennek a horgászatnak az emlékeit a gondolataim között tartani.

Gelencsér Csaba – Pergető Kalandok

Az álmok valóra válnak 3