Érdekes helyzetek tudnak kialakulni, ha egy pár mindkét tagja aktívan horgászik. ? Például komoly fejtörést okozhat, hogy egyetlen szabadnapunkon hova menjünk pergetni és mire, főleg akkor, ha mindketten mást szeretnénk. Most hétvégén velünk is megtörtént ez az eset, Attila balinokat szeretett volna kergetni, én viszont kősüllőre mentem volna, főleg hogy megérkezett Dániából a Westin W3-as Dropshot botom, amit már alig vártam, hogy felavathassak. Nyílván ez elég nyomós érv volt a kősüllőzés mellett, úgyhogy Atti “beadta a derekát”. Szuper, már csak azt kellett kitalálni, hova menjünk, egyöntetűen a Duna déli szakaszát szavaztuk meg, mert ott szinte semmilyen hajóforgalom nincs, sem kajakos, sem egyéb vizi jármű nem zavarja a horgászatot. Ki is néztünk egy helyet, összepakoltam egy minimál streetfishing style-ba, majd elindultunk. Egy ígéretes, visszaforgós, a parthoz közel 3-4 méter mély részt találtunk. Én már otthon felszereltem a drop shot cuccomat, így azonnal el is kezdtem pásztázni a terepet. Miközben az első dobás után épp a sodrás és a 6 grammos ólmom viszonyát elemezgettem elmélázva, egy erőteljes koppintás vissza is rázott a jelenbe. Megvannak! 🙂 Bizakodva dobtam a következőt és hallgattam Atti “morgolódását”, hogy már megint lehorgászom előtte a pályát, amíg ő szerel.. ? épp ezen kuncogtam, amikor egy olyan igazi “kézből botkiszedős” rávágást követően megindult a fékem, pörgött le a zsinór, hajlott a bot. Azonnal éreztem, hogy nem kis termetű hal van a horgon, el is indult részünkről a találgatás, mi lehet az. Extra gyors kirohanásait nyugodt, lassú botbólogatós húzások követték, nem rohant el nagy távokat, így amire elsőre tippeltünk, azaz a márnát elvetettük. 2-3 percig felhozni sem bírtam, nagyon kíváncsi voltam már rá, ezért kicsit erősebben beleálltam én is a fárasztásba, de vigyázva a 8-as nanoval. Rövidesen villant is a semmivel össze nem keverhető fekete szegélyű farokuszony, ekkor Attira néztem és felkiáltottam: balin! Balin volt bizony, nem is akármekkora, kézzel nem értem át a tarkóját, ezért Atti felszaladt a kocsiban tanyázó merítőért és halmatracért. Azért merítés előtt még beleadott apait, anyait, de a végén bizony a matracon landolt, szájában a 7,5 cmes Pearl színű Westin Shadteez-zel, amihez nagy reményeket fűztem. Ezzel felavatódott a csali és a bot is. 🙂 Megtisztelt a vén Duna, hogy egy ilyen szépséggel ajándékozott meg, az ember nem minden nap fog ekkora fenekeszeget, főleg nem 4 méteren, dropshot technikával. Gyorsan megszabadítottam a horogtól, pár kép készült rólunk, majd engedtem is útjára. Azért ez elég jó kezdés volt a helyen, kicsit tartottam is tőle, hogy ennyivel kiörömködhettem magam aznapra, de a következő dobásra már be is köszönt a várva várt éles koppintás és a köves! A következő 4 dobás zsinórban adta őket és egy halban gazdag óra elé néztünk, aztán ahogy csökkent a kapásszám, mi is elvándoroltunk. Sikerült találni egy újabb jó részt, ahol nagyobb és több “kavics” ült. Váltogattam a shadteezeket, különböző színeket és mindegyik eredményes volt, maximálisan meg voltam velük elégedve. A bot is maximálisan hozta a szintet, érzékeny pálca, ugyanakkor tökéletesen kidolgozza a halat és jól akasztja a horgot. Egy élmény volt vele horgászni, nagyon kézreáll. Azt hiszem pont ilyen bot és csaliavató pecát kívánhat az ember magának. De meséljenek tovább a képek: