Pár napja érkezett egy Westin csomag, tele minden földi jóval. Wobblerek, gumihalak, rengeteg próbálgatnivaló, válogatott jó csali… Szóval nagyon viszketett a tenyerünk Anikóval, hogy kipróbáljuk őket! 🙂 Délegyháza lett a kiválasztott helyszín az első bevetésre, a rafinált fekete sügerek majd véleményezik az új csalikat! 🙂 A reggeli indulás sajnos nem sikerült “repülő rajtra” úgyhogy a hajnali kapásokról lemaradtunk, de azért fél kilenc körül már a vízen voltunk. Pár perc csónakázás után egy random helyen megálltunk, és gyermeki örömmel próbálgattuk a frissen szerzett csodákat… 🙂 Abban egyhangúan megegyeztünk, hogy a Westin csalik nagyon ki vannak találva! Érződik rajtuk a komoly háttérmunka, nem csak úgy össze lettek dobva.. Külsőben és mozgásban egyaránt igényes, tetszetős, és fogós csalik! Na de térjünk a lényegre, amiért ezt a kis történetet megosztom veletek. 🙂 Miután kiörömködtük magunkat, elindultunk megkeresni a halakat. Egy ismert öbölben megálltunk, nekem nem volt kérdés, hogy mivel kezdek! 🙂 Első látásra személyesen kedvencemmé avattam Westin Danny the Duck névre hallgató kis kacsa imitációt. Így kapocsba is került hamar, “Én ma Dannyval fogok halat” felkiáltással! 🙂Westinnel amúrt? Ez kacsa! 1 Nem kellett sokáig várni! 😀 Csorogtunk 10-15 métert, közben próbálgattam milyen tempóra,hogy reagál a kis kacsám. Aztán az egyik nádkiszögellésnél halmozgást, és szedegetést láttam a víz tetején… Egy finom mozdulattal odapöccintettem Dannyt, halk loccsanással érkezett a vízre a legjobb helyen, majd egy fél másodperc múlva finoman valami le is szippantotta a víz tetejéről.. Rátekertem a zsinórra, bevágtam, és ekkor ért a meglepetés! Elemi erejű visszarúgással válaszolt ekkor még ismeretlen eredetű ellenfelem, majd elkezdődött egy óriási csata! Anikó ekkor fordult felém a nagy fröccsenésre, amivel a halam megindult. Azonal tudtam, hogy nem fekete sügér van a horgon! Sőt egyből bevillant, hogy mi lehet.. Így Anikó kérdésére, hogy mit fogtam, azt a meglepő választ adtam, hogy amúr! 🙂 A válasz “Jahhh, persze amúr!” 😀 Halam őrült tempóban védekezett, 10-15 méteres kirohanásokkal, hirtelen cikázó mozgással ami csak tovább erősítette a gondolatomat, miszerint amúr van a horgomon, de még mindig nem tudtuk mepillantani! Aztán egyszer csak felbukkant a félreismerhetetlen torpedó formájú test a csónak közelében, és szájában virított a sárga-fekete kis kacsám! 🙂 Örömöm leírhatatlan volt, kacsával amúrt beesőre! 😀 Még egy pár trükköt bevetett, csónak alá szaladás egyéb, de aztán felfeküdt szépen és Ancsi egy rutinos mozdulattal megmerítette. Gyors fotósorozat, mert ha ezt csak úgy mesélem, úgy sem hiszik el! 😀 Aztán gyorsan visszaengedtük a “ragadozó ” növényevőnket… 🙂 Így sikerült Danny the Duck-ot véglegesen a kedvencek táborába avatni! 🙂 Főleg, hogy később kiderült, hogy a fekete sügereket sem hagyja hidegen! 😉