Jó utat!

Bone Voyage BVS704XH

 

Utálom az agyzsibbasztó szójátékokat, így rögtön az elején letudom a kikerülhetetlen, epikus szóviccet, amit a márka és az írás főszereplője nevének fonetikus összeolvasása ad. Minek után, a márka előbb volt, mint a széria, így kellő humorérzékre, ötletességre vall a gyártó részéről a névválasztás, amennyiben gondoltak erre is (tételezzük fel, hogy igen). Hogy mi mindent viszont biztosan számításba vettek a Bone Voyage botoknál arról szól ez az írás.

A márkáról

Bone Lim, egy szingapúri illetőségű fiatalember – aki korábban a Major Craft-tel dolgozott együtt, nevét viseli a cég Bone sorozata – gondolt egyet és saját márkát alapított Bone Fishing World név alatt. A cég hitvallása, hogy minden egyes termékük a legmostohább, legváltozatosabb környezetben, a legdurvább bánásmód mellett is megállja a helyét. A változatos környezet okán, teljesen érthető egy minden igényt kielégítő utazó, expedíciós botcsalád megalkotása, tesztelése, majd piacra dobása.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 1

                                                                                                                    kompakt

Többrészes botok, tévhitek, igazságok

Mint 50 százalékban legyezőhorgász, akinek igénye van arra, hogy az elérhető legjobb felszereléssel horgásszon, fel sem merül bennem, hogy bizonyos árkategória felett (ezt, sajnos, nem sajnos, de le kell írni, nevén kell nevezni a gyermeket), egy többrészes bot ne lenne ugyanolyan jó, mint egy egyrészes. A prémium vagy az efelett álló high-end legyezőbotok (utóbbiak kb. ott kezdődnek, ahol a legdrágább pergetőbotok végződnek) 99.9 százalékban több-, javarészt négyrészesek a sok, izgalmas, új kihívás velejárója, a sok utazás miatt. Egy legyezőbot kapja a horgászbotok közül a legnagyobb, legváltozatosabb terhelést: maximális töltés, ráadásul egy dobás alatt oda-vissza, a különböző dobástechnikák miatt elképesztő csavarirányú erők hatnak rá, a manapság kapható zsinórok még adott zsinórosztályon belül is jelentős eltéréseket mutatnak a grain-értékekben, így ezeknek is meg kell tudni felelni, a vízben való viselkedésükről nem is beszélve. Egy volfram fejes nimfa, egy félcsirke méretű csukalégy, ha megszívja magát vizzel még elkezdheti rángatni is a cuccot, nem egy leányálom a botnak. És akkor a halakról nem is beszéltem… Egy pergetőbot ennyit nem kap, mégis sokan félnek a többrészes botoktól, holott akár csak egy-két evtizeddel ezelőtt is milyen jókat lehetett horgászni egy kétrészes bottal is… Most eltekintenék a kétrészesektől, hiszen az írás is egy utazóbot bemutatását célozza meg, némi technikai kitekintéssel egybekötve.

Való igaz, sokkal kevesebb travel bot van a prémium, high-end kategóriában, mint egyrészes vagy nyéltoldós (technikailag utóbbiakat is az egyrészesek közé érdemes sorolni az egyszerűsítés végett, mert a blank maga egy részből áll). Azért, lehet találni igényes utazóbotot, ertelemszerűen, a nagy márkák kínálatában, melyek nem feltétlenül szükségmegoldásoknak készültek, de sajnos találkoztam ilyennel is. Az ár megkerülhetetlen tényező; Nehéz valami komplikáltabbat jól megcsinálni megfelelő anyagi ráfordítás nélkül. Ebből a szempontból a travel bot sem kivétel. Lehet stucnikat ragasztgatni, egy tüskére (mandrel) felhengergetni a grafitpaplant, majd a sütés után elvágni és így tényleg kaphatunk egy „elrontott” egyrészes botot, ahogyan az egyik, high-end horgászcikkekkel foglalkozó ismerősöm aposztrofálta a többrészes botokat (megnyugtatásul, létezik jó stucnis bot is, na… J). De lehet a tagszámnak megfelelő, precíz tüskéket készíteni, azokra a terhelési pontoknak megfelelő sűrűségű, különböző moduluszú, csillapítású, rugalmassággú, merevségű stb. anyagból elkészíteni a tagokat, mely processzust egy alapos tervezés előz meg. Ilyenek a drága legyezőbotok, melyek kivétel nélkül put over-es illesztésűek (a csillagászati árú nádbotoktól most nyilván eltekintek). Egy-két kivételtől eltekintve, ilyenek az igényes travel pergetőbotok is és természetesen ilyen bot a Bone Voyage is.

Egy jó travel bot nem csak közhelyszerűen, de tényleg úgy dolgozik, mint egy egyrészes. Érzékeny, homogén a tesztgörbéje, erős, ha törik, szinte sosem az illesztésnél teszi, sosem csúszik szét, azaz együtt rezeg az anyag, nincs csillapításbeli különbség (dampening effect) a tagok között, lehelletnyit sem kotyog, azaz nincs feszülési pont az illesztéseknél. Tévhit szokott lenni, hogy nehezebb. Ez egy stucnis botnál megállja a helyét, mert plusz anyag (csap, ragasztás) kerül távol a botot tartó kezünktől, ám egy put in-es, put over-es rendszernél viszont nem feltétlenül. A nettó tömeg amúgy is eléggé fals adat, véleményem szerint inkább a férfiasság méregetése a patikamérlegen, mintsem valós, horgászat közbeni (in vivo) érték. Az úgynevezett forgáspont tömeg (swing weight) sokkal valósabb adat, mely voltaképpen a bot kiegyensúlyozottságát mutatja. Legyezőbotoknál az egyik legfontosabb értékmérő. Több, mint célszerű, ha ez az orsótartó környékén, vagy egy nagyon picit az előtt van. Ez pusztán a gyártón múlik:  egy igényesen megtervezett bot – legyen az egyrészes vagy travel – szinte orsó nélkül is közel egyensúlyban van a forgáspont környékén, mert ha itt jó, akkor egy modern orsó alig tudja befolyásolni a balanszot. Egy rövid botot lényegesen könnyebb így megépíteni és sokszor ezért „lesz nehezebb” egy, általában kétrészes bot, mert egész egyszerűen hosszabb…

Kritikai észrevétel szokott lenni még, hogy a travel bot olyan semmilyen. „A mindenre jó, az semmire sem jó” aforizma sokszor meg is állja a helyét. Valóban, nehéz egy igazán remek mindenes botot készíteni és egy travel botnak ennek meg kell tudni feleni, mert ezt az egyet visszuk magunkkal nem ritkán a világ másik végére. Nem lövöm le a poént, de írásunk főszereplője egy igazi multitalentum. Nyilván, egy tűspicces UL bot jobb a saját területén, de azért ne hasonlítsuk össze az almát a körtével, adott paramétereken belül kevés jobb bot volt a kezemben, pedig három számjegyű az általam próbált botok száma…

Fontos kérdés, hogy egy travel bot képes lehet-e arra, hogy teljesértékű bot legyen, azaz kiválthassa az egyrészes botjainkat, vagy sem. Ha mérnök szemmel nézem, akkor adott a technológia, így a válaszom, igen. Ha gyakorlati horgászként vizsgálom, akkor azt mondom, hogy döntsön a horgász; Jómgam, ha csak leszaladok dobálni, akkor szeretem az egyrészes, nyéltoldós botjaimat, mert csak berakom a kocsiba és előszedve elkezdek dobálni. Ugyanakkor, az egyik kedves ismerősöm kedvenc botja egy háromrészes high-end multis harcsaölő, amit sosem szed szét. Oriási előny, mégha be is férnek az egyrészes botok az autóba, hogy egy travel bot minden esetben rejtve tud maradni az illetéktelen szemek elöl (nem kell feltétlenül rosszra gondolni, akár a feleséget is be lehet helyettesíteni  J ). Akár az ülés alatt vagy a csomagtartóban, mindig nálunk lehet. Aki sokat utazik, az nem csak repülőn, hanem az autójában is állandóan hadra fogható állapotban lehet. Egy szó, mint száz, lehetne itt elmélkedni, de inkább azt javasolom, hogy ne idegenkedjünk a többrészes botoktól, mert igenis meg lehet azt rendesen is építeni.

Más márkát most ebben az írásban nyilván nem nevesítenék, kivéve egyet, mely megkerülhetetlen, valamint amúgy sem készítik már, mégis legenda és szinte beszerezhetetlen: ez a Sage híres, mézbarna, háromrészes GSP-je, melynek legerősebb, 2Oz (56gr.) dobosúlyú változata a Pón horgászó magyar harcsahorgászok előtt sem ismeretlen. Ilyen az, amikor a világ egyik legjobb bottervezője, Jerry Siem fogja magát és készít egy pergetőbotot, kvázi „brahiból.” Azért hozakodtam ezzel a bottal elő, mert a Bone Voyage 704XH-val eltöltött horgászatok alatt ismerős érzések fogtak el: mintha már volt ilyen a kezemben… Nyilván, a Voyage egy sokkal modernebb bot, de a „moyo” – mely egy megfoghatatlan dolog, amire lentebb ki is térek- nagyon hasonló és úgy gondolom több, mint dícséret, ha minden idők egyik legjobb pergetőbotjához hasonlítunk egy fiatal, ambíciózus cég termékét.

 

Technikai részletek

Kedjük a száraz adatokkal. Négyrészes (3 + a nyéltag) pergetőbot, 7 láb hosszban, 14-70gr. dobosúllyal (optimális: 20-40gr.), 131gr. önsúllyal (tokkal: 264gr.), gyártó szerinti medium fast akcióval (erről majd később) és javasolt PE 1.5-3 zsinórosztállyal. Szállítási hossz: 64,5cm (tok), a tagok 61cm (spicc), 61,5cm (két középső) és 47cm (nyél). Nettó – orsótartó végétől számított – nyélhossz: 36,5cm.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 2

Felszereltség

A blank anyaga magas moduluszú grafit, több, keresztirányú réteggel, a nyél-, illetve a felette lévő tag kétirányú felszíni spirál merevítéssel megtámogatva. Küllemre csiszolatlan (unsanded), lakkozott a blank, szeretem ezt az érdes tapintást. A falvastagság sehol sincs 1mm alatt(!), ami annak a fényében elképesztő, hogy egy 130 gramm tömegű botról beszélünk, ami 70gr. (2,5 Oz) dobosúlyú. A botról érdemes videókat megnézni, hihetetlen terheléseknek tették ki és mindezt csodálatos tesztgörbével, sztoikus nyugalommal tűrte.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 3

                                                                                                 Csiszolatlan blank dupla spirállal erősítve

Kétféle illesztéssel találkozunk a boton. a blankon csiszolt put over (ezt a csiszolt megoldást szoktam „álstucnisnak” hívni), a nyéltag – mint minden nyéltoldós bot – esetében put in-es a toldás. Elöbbiek kónuszosak, anői tagra megy a fiú (female cone, male cone), utóbbi pedig párhuzamos. Megjegyzem, hogy a put in illesztés a lehető legerősebb, nem véletlen, hogy a nyéltoldós botoknál ezt használják. Kritikus pontok ezek, azonban a gyártó tökéletes munkát végzett, hibátlan, kotyogásmentes, „cuppanós” toldások. Ugyan, én – ez is egy legyes szokás – mindig vaxolom az illesztéseket horgászat előtt, de egy teszt esetében nyilván kíváncsi voltam, hogy milyenek magukban, vaxolatlanul? Jelentem, egyszer sem csúsztak, lazultak meg még úgy sem, mikor összerakva a meleg autóból vettem ki a botot a hideg, őszi éjszakai levegőre. Ez is pipa, maximális elégedettség!

Kritikus pontok 

Hardver

A szériaboton nyilván magától érthetődő, hogy a Fuji adja az orsótartót és a gyűrűsort. Előbbi egy IPS16-os, fekete szorítópapuccsal, hosszított menetes szárral, amire a mai divatnak megfelelően, de örömteli módon csak szolídan kerültek rá a különboző fém és karbon díszítőelemek. Számomra örvendetes, hogy gyárilag úgynevezett downlock-osként építették fel, azaz a rögzítőpapucs felülről lefelé rögzíti az orsót. Én ezt jobban szeretem, mint az uplock-osat, mert balkezesként így sosem lazul meg. (kisujj-gyűrűsujj közé veszem az orsótalpat, multinál a revolvert). Érdekesség, hogy először egy prototípust volt szerencsém kipróbálni, melyen nem gyári Fuji IPS16-os, hanem egy no name volt fent, ami ugyan jó volt, de – nyilván egy előszériás botról beszélünk – a winding check nem volt szépen és jól rögzítve és picit kattogott. Külön köszönet a forgalmazónak, hogy szert tehettem egy végleges szériabotra is a sorozatból, ami hibátlan, immáron a Fuji-val. A winding check nagyon hosszan benyúlik az orsótartó alá, nem csak egy pici, csetresz gyűrű, hanem nagy felületen van rögzítve.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 7                                                             

                                                                                        Fuji K-sor

A gyűrűsor az ötszámjegyű ár környékén és picivel alatta, ipari sztenderdnek számító acélkeretes, Fuji Alconite K-sor (7 + 1). Az előszériás prototípuson valamilyen, szerintem Kigan SIC volt, a széria botra – az orsótartóhoz hasonlóan – Fuji szerelvény került. Végig egytalpasak, ami elsőre furcsa volt egy ilyen erejű botnál. Első felindulásomban igen, de használat után nem éreztem késztetést, hogy legalább a bontógyűrűt lecseréljem kéttalpasra, hibátlanul teszi a dolgát.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 8

Nyél

Osztott nyeles bot a Voyage, extra a terepszínű EVA, ami nyilván szubjektív, hogy tetszik-e vagy sem. A bot karakteréhez, expedíciós jellegéhez szerintem passzol. Sok más drágább boton az osztott nyél között a winding check-ek előtt nincs kötés. Ezen én fent tudok akadni, semeddig sem tart egy-egy díszkötést csinálni. Amellett, hogy igényesebben néz ki, nem kezd el lelazulni a kis fém gyűrű, ellentétben azokkal – mondom, a legdrágább botok esetében is – , melyeket csak úgy, pőrén odaragasztottak a nyelet burkoló anyag (EVA, parafa) széléhez. Itt vannak kötések, örülök neki.

Építés

Ezt én mindig három részre szoktam szedni: első a külcsín, azaz, hogy mennyire tetszetős egy bot. Szeretem a letisztult, sallangmentes kinézetet, a Voyage ilyen. Nagyon egyszerű az építés, semmi fölösleges, csillingelő bizbasz nincs rajta, egyértelműen a maximális teljesítmény volt a cél, nem a stroboszkóp szerű csillogás. Két menet füstszínű díszkötés a fekete kötések végeinél, márka- és típusjelzés, alul pár paraméter, valamint az összerakást megkönnyítendő fehér pontok a toldásoknál és ennyi. Utóbbiak ritkán vannak jól és pontosan azokon a botokon, ahol szintén megtalálhatók, de itt tényleg figyeltek erre. A végdugó sima fekete EVA, egy fekete gyűrűvel szeparálva a terepszínű nyéltől, fekete winding check-ek és kész. előnye ennek a letisztultságnak, hogy lényegében bármilyen orsó passzol hozzá, esztétikus összeállításunk lesz.

              Semmi felesleges sallang                                                        Mindenhez passzol

 

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 11A második része az építésnek, hogy mennyire szépen van építve, azaz, hogy mennyire igényes munkát végeztek a gyárban? A blank egyenes, mint a cövek, gyantafolyás sehol, a kötések sem rögbilabda szerűek, hanem szépen, finoman vannak lakkozva, buborék szintén sehol. Tiszta munka.

Elérkeztünk a legfontosabbhoz, melyet sokan kevernek az előbbivel. Ugyanis, a szép építés nem feltétlenül egyenlő a jó építéssel. Lehet ekézni a Loomis-t, hogy nem minden esetben hibátlanul szép az építésük, mint egy-egy hasonlóan prémium- vagy akár luxuskategóriás japán gyártó botjai, ellenben vitán felül jól vannak megépítve, ami nem minden esetben mondható el a vele szembe állított, drága távol-keleti botokról: kattogó orsótartók, winding check-ek, találkoztam már mindennel. Az összes Bone bot, ahogyan a bevezetőben írtam arra készült, hogy akár az életünket is rábízhassuk, ha ezzel kell megszereznünk a betevő falatokat az amazonaszi dzsungel mélyén.

                                                                                                                                                                                                   Igényes lakkozás

Ez a magabiztosság egy travel bot esetében fokozottan igaz kell, hogy legyen és a Voyage „moyo-jának” egyik tartóoszlopa ez: nem tudom elképzelni, hogy tönkremenjen!

Kiegészítők, garancia

A bothoz egy praktikus, vastag, tépőzáras neoprén tok jár, melyen egy csatos hordszíj is helyet kapott. Én azt mondom, hogy egy kemény tok (megint egy legyes asszociáció) elfért volna, de ennek is megvan a gyakorlati haszna: egy ilyen tokot könnyebb elcsomagolni. Azonban, egy apró hibát itt elkövettek: A tagkiosztás olyan, hogyha összegöngyöljuk a szétszedett és belehelyezett bottagokat, akkor a nyél kerül belülre és a spicctag pedig kívülre. Nyilván, elég nagy ütés kell érje, hogy megsérüljön, de nem tartott volna semeddig, hogy az érzékenyebb tagok, gyűrűk legyenek legbelül.

Garancialevéllel és egyedi azonosítószámmal kerül a tulajdonoshoz, egy év limitált garanciával. Ez kevésnek tűnik (legyes szemmel meg pláne), de ezalatt a gyártói hibák bőven kijönnek, utána meg lehet kérni a maximálisan ügyfélközpontú magyar forgalmazót, hogy segítsen, ha sajnálatos esemény történt.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 12

                                                                                                           Egyedi azonosító

 

 

Ár

A konkrét modell kiskereskedelmi ára 101.900 Ft. Ezzel a Bone termékpaletta közepén helyezkedik el: a Combat Beast nem sokkal, a zászlóshajó Drago jelentősen drágább, míg a Black River olcsóbb nála. Véleményem szerint, a tudása, minősége, az építésének trezorszerűsége szinkronban áll az árazásával.

Gyakorlati alkalmazás

Be kell vallanom, ez elég nyögve-nyelősre sikerült… A világ legszebb, héthónapos kislányának boldog apukájaként redukált szabadidővel rendelkezem manapság. Hogy ne legyen a gyerek helyből félárva, heti egy, maximum két horgászat volt engedélyezve, így hozzávetőlegesen mintegy 8-12 alkalomból kellett leszűrni a tapasztalatokat. Nyilván, több, mint 25 év horgászatban eltöltött idő alatt nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy rázogatva is meg tudom ítélni, hogy mi az, amit keresek egy botban, de gyakorlati emberként semmi nem pótolhatja számomra a tesztet.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 13Terepen

Rögtön tudtam, hogy milyen orsó kerül rá, de próbaképpen felraktam rá egy Certate 2508RH High Gear Custom-ot, ami egy fura szerzet: 2510-es kapacitás (PE 1.5/150m), de 3000-es a platform (R=reinforced, erősített kivitel). Messze nem volt rossz, de igazán egy 4000-es Biomaster SW-vel éreztem az összhangot, így ez lett a bot társa.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 14Először ezzel…. Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 15…majd rákerült a tuti

 

 

 

 

Mint említettem a teszt jelentős részét egy előszériás, prototípus BVS704XH-val töltöttem. A blank ugyanaz, mint a szériaboton, az építés igényessége szintúgy, csak a hardver volt más, kevésbé „nemes,” mint a végleges terméken. A tapizás, mustrálgatás, rázogatás, összeszerelés után az első dobások alatt konstatáltam, hogy a bot egy dobógép! Szenzációsan lehet tölteni! A gyártó azt írja, hogy medium fast… Háttööö, szerintem bőven fast, bár láttam már extra fast-nek írt botot is, ami sokkal lassabb volt. Érdekes dolog ez a gyorsaság kérdése, sok dologból tevődik össze: akció, csillapítás, karakterisztika. A csillapítása, azaz, hogy milyen gyorsan áll vissza az egyenes állapotába, a Voyage esetében abszolút extra fast. Az akciója fast, azaz „mélyebb,” mint egy babkaró szerű gumis bot. Én egy nagyon kemény wobbleres botnak mondanám, de tudom, hogy sokan ezt hívnák a tökéletes gumis botnak. Karakterisztika: progresszív bot, ami mindig gyorsabb, mint egy regresszív, de a Voyage-nak nagyon merev a spicce, ami a regresszív botok ismérve, ugyanakkor betonkemény a gerinc az alsó két harmad környékén is, viszont mind dobáskor, mind fárasztáskor megtelik élettel, lélekkel. Nem szoktam elcsöppenni, mert igen sokat szoktunk beszélgetni ismerőseimmel botgyártásról, blank tervezésről, ERN-értékekről. Sok tervezővel volt alkalmam személyesen is szót váltani (nem orsótató és kötés dizájn guruk, hanem tényleges blank konstruktőrök) és lényegesen egyszerűbb a képlet, mint azt sokan gondolják, de itt gondolkodóba estem… Az „első méterek” után jött a már említett GSP-s asszociáció: hasonló, bunkerszerű érzés, mintha egy nagyon finom G Merci lenne, de nem egy 280D katonai, mint a Sage, hanem egy G500. Megvan az elpusztíthatatlanság érzése, de csak akkor durvul, ha én akarom, nem tolakodik (nem egy G63 AMG), mégis, ránézésre tudja mindenki, hogy ez finom, ropogós holmi. Nyilvánvalóan, a legjobbakat egy 8 szálas YGK X8-assal dobtam PE 1.5-ös méretben, ami a gyártó ajánlása szerint az alsó érték. Utána megnéztem egy szintén 8 szálas, de PE 2.0-essel is, ezzel lett a legharmónikusabb. Vastagabbal én nem használnám, bőven elég.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 16

Lényegében minden dobástechnikával használható: overhead, shoulder, sidearm, open casting stroke, underhand…nem gond. Még pitching-elni lehet vele, de arra azért a multi az igazi…

Finoman dolgozik, a 4 grammos wobblert is hajszálpontosan kezeli, de ha kell, egy 21 grammos mélyretörő DX Free 3.0-át is úgy lehet vele vezetni, mint peremfutós botok közül nagyon-nagyon kevéssel (itt maga a peremfutós szerkezet az, ami korlátokat szab). 30 grammos chebu-n lévő 15 centis gumival görgetve az ersős sodrású fővárosi szakaszon – azokon a helyeken, ahol márnázó barátom 170 grammos karmos ólommal tud megállni – tökéletesen lehetett minden követ érezni, Juhász Árpádnak képzeltem magam, szó szerint egy bot-csinálta geológus lettem (behálózott a bot neve, na, egy szóvicc…). Ez az érzékenység mindig átjön és kevés ennyire erős bot tudja ezt. Béres Gabi barátom, volt évfolyamtársam, aki horgászcikk iparban dolgozik és gyakran járunk együtt horgászni, észrevette, hogy nagyon hozzámnőtt a bot…

A széles dobosúly tartomány miatt remekül kezeli az eltérő tömegű, ellenállású csalikat

A wobblerek különböző vezetését támogatja az akció, egyedül a twitch-elés az, ahol nagyon le kell lassítani magunkat, mert ehhez egy picit merev a spicc. Ellenben a merev spicce nagyban segíti a rosszul repülő csalik kezelését és ellensúlyozza a peremfutó orsóknál gyakran fellépő csalipörgést. Jerk-elni, stop&go-zni vagy folyamatosan húzni (steady retrieve), megtartani a sodrásban, kivezetni a ráfolyásoknál, mindezt maradéktalanul tudja. A bot erejéből, karakteréből eredően egy nagyon könnyű, ellenben erős összeállítás alapja lett nálam, mely itthon az esetek 99%-ában elég mindenre. Értelemszerűen a nyári, wobbleres harcsázás az, ahol leginkább próbára tehetjük, de aki peremfutóval szeret csukázni, az is megcélozhatja az egyéni csúcs megdöntését, legyen a jelenlegi rekordja bármekkora, a bot bírni fogja (nyilván, a nagy swimbait-ek, jerk baitek puszta tömege túlmutat a maximális dobosúlyán, azokat hanyagoljuk).

Mégis, 70 grammos dobósúly, bődületes erőtartalék ide vagy oda, nekem itthon a süllő a peremfutós hal. Nem tudom miért, így alakult. Gumizni a Dunán abszolút indokoltak is a paraméterek, wobblerezni már kevésbé. Ugyanakkor, a könnyedsége folytán le sem akartam tenni, pedig számos sokkal finomabb, süllőre inkább javallottabb összeállítással rendelkezem. Azonban, ha nem rugózunk a dobósúlyon, ami csak egy szám, akkor ez egy elsőrangú süllöző wobbleres bot (még úgy is, hogy személy szerint hosszabb botokat kedvelek süllőzni), kiváltképp’ ott, ahol a bajusz is bejöhet. Eleve rénézésre meg nem mondanánk hogy egy XH botot tart a használója a kezében… Magabiztossá teszi az embert. Egy travel botnál ennél nagyobb pozitívum nem kell.

 

Sajnos, olyan méretű élőlény nem akadt a horgomra – más, könnyebb botomra igen…ilyen az élet – , mely igazán próbára tette volna. Egy négykilós süllő nem volt ellenfél, a többi egy, másfél, kétkilós társai, az 50-70 centis harcsák még annyira sem. Egy négykiló feletti balin okozott kellemes perceket, de nyilván macska-egér játékká vált a küzdelem rövid idő alatt. Nem vagyok egy Zsigmond Vilmos, nem fotózom a halaimat vak sötétben, Őt azért megörökítettem:

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 21

Mire jó, mire lehet jó még, mire fogom még használni? Egyértelmű, hogy egy meleg égövi legyes túrán ott a helye a #8-as, #10-es, #12-es legyezőbotok mellett, valamint, ha nagyon unom magam, galócázni is elviszem, szintén legyes backup-nak. Egy gyors földközi-tengeri bonitozás, amíg Orsolyám vesződik Emilivel, de egy balti-tengeri csukás túrán is jó szolgálatot tehet. Ha a Brit Szigetekre vinne az utam, akkor egy tengeri süllős, rockfish-es attak lehetősége is immáron adott.

Bone Voyage Teszt - Pintér Zoltán Szilárd írása 22

                                                                                                    Itt a helye…a legjobbak között

 

Konklúzió

Ha komolyan gondoljuk ezt az egész horgászósdit, nyilvánvaló, hogy egy bottal, összeállítással nem lehet mindent megoldani. Azonban, ha a szituáció támaszt felénk többfajta megoldandó feladatot és élni szeretnénk egy olyan lehetőséggel, mint például egy utazás alatti horgászat, pár lopott óra két tárgyalás között, vagy szimplán mindig magunk mellett szeretnénk tudni egy olyan társat, amelyre mindig támaszkodhatunk, akiben megbízhatunk, akkor érdemes félre tenni az averziónkat, mely esetlegesen eddig visszatartott minket egy utazó bot beszerzésétől. Eleve bízom a kifogástalan minőségű többrészes botokban, mást is bátorítok, hogy igenis létezik olyan expedíciós bot, ami nem kompromisszum, túlmutat a hordozhatóság megkérdőjelezhetetlen előnyén és messzemenőkig megfelelhet akár elsődleges botnak is. A bot prémium árazású, de high-end értékeket mutat, különösen a blank és a betonbiztos építés terén (most már nagyon kíváncsi vagyok a cég high-end botjára a Drago-ra).

A Bone Voyage BVS704XH megkapta a magasan ajánlott, az „írói választás” díja kategóriát és nem csak a travel botok között…

Pintér Zoltán Szilárd