Sára szeptember végi élményei 1

Sára szeptember végi élményei 2

Leszállt a rózsaszín köd a Tiszára
Szeptember utolsó napján ködös reggelre érkeztünk meg a kiskörei kikötőbe. Már az oda úton is csak egyetlen gondolat foglalkoztatott minket, a célhal. Abban a pillanatban, ahogy a kikötőbe értünk elkápráztatott minket a Tisza tükörsima vize, ami tetején a felkelő nap sugarai játszadoztak. A reggeli csendet csak a horgászni vágyók törték meg a csónakmotor hangjával, amibe mi is becsatlakoztunk, miután a csónakunk a vízre került.
Első utunk az I. öblítő volt, ahol a tüskéshátúaknak próbáltunk kedveskedni a különböző plasztik csalijainkkal. Az öblítőt körbevették a horgászok, ám nagyrészük (köztük mi is) kapás nélkül maradt. Miután számos dobás után a horgokon a semmin kívül csak pár hínár akadt meg, nem kellett sokáig győzködnünk egymást, hogy tovább álljunk a tározó felé. Pár perc csónakázás után egy nádfal mellé súlyoztunk le, ahol a víz tükrét balinrablások törték meg. Kinyitottam a csalis dobozomat és alig vártam, hogy dobhassak. A kristálytiszta vízre ránézve egyből szemet szúrtak a körülöttünk úszkáló sügérek, amiből egyből gondoltam, hogy ide nem fog kelleni nagy csali. A karabinerbe a rózsaszín 33mm-es Yo-Zuri L-Minnow került. A kicsi méret ellenére a dobótávolság, persze megfelelő felszereléssel, hihetetlenül nagy. A csalit igazából egyetlen közmondással is lehetne jellemezni. „Kicsi a bors, de erős.”
A wobbler felszerelését követően megkezdődött az, amire egész nap vártunk. Míg a többiek kezdeti sikereket éltek át a sügérekkel, én az elején kapás nélkül maradtam, amitől kicsit elkenődötten dobáltam be a kis rózsaszín csalimat és irigykedve figyeltem a görbülő botokat. Éppen a többieket figyeltem, miközben tekertem az orsómat és megindult a fék. Abban a pillanatban kihúztam magam és rávigyorogtam a fiúkra, hogy most figyeljenek. A fárasztás után közelebbről is megismerkedtem a napom megmentőjével, a balinommal, aki megsúgta, hogy megérte hinni a csaliban. A nagy kapás után a sügérek is felfigyeltek a szépen mozgó wobblerre, ami utána már nem is maradt szárazon.
A sügéreket később felváltották a kisebb balinok, akik szintén a nádfal mellett rabolgattak, szépen lassan a fiúkat is sikerült lepipálnom az eredményemmel. A nap végére kellemesen elfáradtam. Ahogy hazaértem, bedőltem az ágyba, ahol még éreztem a hullámok ringását. A szívemben pedig hihetetlen nagy öröm és büszkeség váltogatta egymást.

This entry was posted in Egyéb kategória. Bookmark the permalink.