Hétfő este nyolckor Kiskörére indultam, de nem ám aludni. 9 órakor érkeztünk meg a Tiszára, ahol a szél süvítését és a tücsök ciripelésének a hangját, csak a folyóból jövő rablások törték meg. Sajnos, mikor ránéztünk a folyóra, már tudtuk, hogy a vízállás nem fog kedvezni nekünk. Ennek ellenére, felöltözve, koffeinnel teli és persze felszerelt botokkal mentünk le a Tisza partjára, ahol a köveken ügyeskedve próbáltuk kicsábítani a folyóban úszkáló halakat. Több órás pergetést után, az utolsó energiánkat is felhasználtuk, és miután századjára is elhangzott az a mondat, hogy “még egy utolsó dobás és megyünk aludni”, felbandukoltunk a kocsihoz és kicsit vacogva elaludtunk, bár a tudat, hogy kb. 2 óra múlva felkel a nap és megint mehetünk pecázni, jobban felmelegített bennünket, mint egy jó húsleves.
Reggel 5 után megszólalt az ébresztő. A felkelő nap első sugarai jelezték, hogy itt az idő horgászni. Első dobások célja a süllők kifogása volt, de amikor megjelentek a balin rablások, már tudtuk, hogy cserélhetjük is a wobblereinket. A part szélében rutintalan kis balinok, míg bent már a horogavatott nagy balinok hajtották a küszöket. Az időnk fogyott, hiszen 7 órakor el kellett indulnunk haza, ezért tisztában voltunk, hogy nemsokára szedelőzködnünk kell. És akkor megtörtént, amire vártunk. A botomon érzett ütés és a fárasztás után meglett, amiért jöttünk. A balin a YO-ZURI CRYSTAL MINNOW (F) 70mm wobbleremmel váltott szemkontaktus után döntött úgy, hogy meg kell szereznie őt és ez sikerült is neki. A balint visszaengedtem, de sajnos már nem volt sok időnk hátra és pár dobást követően már pakolászni kezdtünk. Remélem legközelebb a vízállás is velünk lesz és a tüskéshátúakat is sikerül becserkészni!Agusztus vége - Balinozás 1